Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
FŐPAíP Nemcsak magyarnak állítasz királyt! VÁSZOLY Álom árnyéka a magyar! szó! CSETE Magyar? — büntetni ikell már jóelőre! GIZELLA Óvod nagyon aljáit is, férgesét is! VÁSZOLY Országot én álmodni nem tudok. ÖREG Ha összeadjuk amit nem tudunk, semimáitlen semmi lesz az semmiből. CSETIE A király vétlen, Vászoly úr! VÁSZOLY Kii szólt? ÖREG Áldjon ímeg Isten, enyém ás, tiéd is. Az alsó kék ég immár nyitva van. Segíts, Imre úr! (majd igen távolról:) Egyszerre műveld a három időt! 6. jelenet ISTVÁN Lélek szól velem? Ne hagyj kápráznom, Isten! Felírtál engem sújitoló kezedre? Szólj békességet, küldj vigasztalást! Te kezedben van élet és hálál. Bölcsőnek, simák keskeny köze van. Bár ezt a vént sokáig hagytad étoiii, pedig pogány volt. Te 'tudod, Unam, tiéd a (tanács és az értelem! Emeld magadhoz lelkét, tisztogasd meg, s ne adj rá második halált — szerettem. (tesz-vesz az öreg körül) Meghálborodtalk csontjaid, Atyácska, mintha feltúrták volna gyors kezek. Talán ha tolvaj mívéTkedik így, s fújó vadkan, ha ödőjót ledönti. De az hörögve szaggat és tapos s Ibeléfal emberébe, szürcsöli! Ne hagyd látnom a múltakat, Uram! (széthúzza az ablak súlyos függönyeit, fény árad be, vakító) Jó reggelt, Isten! — (Inkább jó napot! Világ födelét felnyitottad immár, s fényed özöndik, nyitnak csodáid is — szellő foókol, madár ujjongva szólal, minden teremtett lélek, lelkes állat, a millió fű mind s Ikülön-íkülön, az érzéketlen kő ds megragyog. Édességét, jó ízeit a létnek hatalmas karral (terjeszted közöttük. Dicséret érte! — Emberről nyugodt vagy ? Törődsz velünk. — Három halál ima is. Kettő rajtam — s a harmadik tiéd. S vajh, szerte mennyi — számon tartod-e? Be sok halált ítéltem a nevedben — be sok halállal intettél pedig! A hit vezérelt, nem Te — imár tudom; s az én bűnöm, hogy nem értettelek. — Zúgó zápornak Te 'ki utat 'Osztasz, hogy gyenge fűnek jövését kihozza — engem eképpen miért nem segítesz? Vagy bűneimmel kötöztél (magadhoz? Rám nehezedtél, útaiiim elálltad! Jóságamat ds megtartod, Uram! — Te, aki látásit követelsz a vaktól, s a lálba-vesztett embertől, hogy járjon, s imára fogja kezét a kezetlen, Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen! Aki most tanul, tanúnak ne (hívd!- A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz! Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet! Málhádat tovább nem (tudom cipelni. Nincsenek immár csak halottaiim! — Lenni nem kezdett is véghetetlen Ür, ki markoddal megmérsz minden vizeket s araszoddal az egeket beéred, ki haragodnak egy léhelletével világot fújsz öl, csillagot káoíltasz, s föld megindul, hegyek hanyatlanak 1258
