Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ISTVÁN Úgy ém, Zeriénd! S nyeregben a hazug! VÁSZOLY Engedj meg, István! Hangja és heve után 'ifjúnak gondolám Zeréndet... zerénd S tudatlannak, badarnak, ostobának! ! ! VÁSZOLY Hóvízeszűnek, öcsém! Férfiat sok próba s példa tanít eszességre. Várd iki a szót, hátha javadra fordul! A szólásával mord nyelv nem hazud, túloz csupán, 'király — tűrd el néki! Ne dacát, féltő haragját becsüld! ISTVÁN Nem szóval kell országot félteni! Karral! VÁSZOLY S fennjáró szóval is, vigyázó elmével! DÉCSE Ügy van! CSETE Ügy! ISTVÁN Be egy követ fújtok egyszerre, urak! Ritka ünnep. Ha összeadja szavát két magyár, s egyet is ért, reszkessen az világ!... ZERÉND Gúnyolódsz, király! ISTVÁN Csák neked szabad? Ne véljen engem senki oly bolondnak, hahagy ne tudnám,: országot mi tart. Kell gondos elme, íjó kar és erlös szó, de együtt mind a három s nem (külön! Isten s király törvénye ád erős szót — s mi haszna sincs, mert rúgódoztok ellene! S hiába lát a gondos elme jó utat, ha azt a jó kar járhatóvá nem töri. CSETE Mi is tudunk egyet-málst, jó király! ISTVÁN Hogyne! Bőven beszélni s iparkodni szűkén. S bajort csepütni hátuknak megette! ZERÉND (kardjára csap): Szemtől szerűbe is, király, (bármikor! ISTVÁN Bajt solkasít az éretlen harag! DÉCSE Sok bűnük vagyon megtör lattanul! ISTVÁN Sok vagy 'kevés, azt bízd rám, Décse úr! Áki bűnöst a (király elszalaszt vakságában vagy jó megfontolásból, az ég elérd. CSETE Elérne minket is, mégis keményen fogod a magyart! ISTVÁN Keményen ám, mert rugdal és harap; szaros kantár, ostorszaj kell neki! Másképp kitör, kánt tesz magában is, bájjal tűrd Krisztus szelíd ligáját! ZERÉND Az németiét inkább! VÁSZOLY Kotty belé! Messzebbre láss, vitéz! Ha a Teremtő ésszel megáldott, használd legalább, s meglásd, látásod meghosszabbodik! ZERÉND Vak nem vagyok, s noha nem több a dolga szememnek: lásson nyiíllövésnyire, kardom hegyéig lásson el — azért ón látva látok tovább lis, Vászoly úr! Bőséges szégyen rajtunk és gyalázat, hogy német nélkül (állni nem (tudunk! Király papot vesz tőlük, új hitet, nagy költségű (hadat tart — németekből. Ellensége is német, híve is. ISTVÁN Nagy szükségünkben vagyunk összekötve. S Iki elszegődött hozzám — pap, lovag, közönséges vitéz — szavát bírom: semlmdben tőlünk különbözni nem fog, s örömest együtt él-hal a magyarral. ZERÉND S a többi német? Hátunkon farag, tagjainkat vagdalja, darabolja! ISTVÁN Egy esztendeje .csendesség vagyon. ZERÉND Csendesség-te? Siket is hallja immár, mit ver a szó felőlünk a világban! Ördög utolsó csatlósa vagyunk, Krisztusnak esküdt ellenségei, latrok, ipogányök ... S nem iész semmit is, hogy az ellenség szája Ibédugassék! 1241
