Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
munkálj — s szükséget nem látsz semmiben ! Németi vitéz 'hópénzét irigyled? Avagy nem állsz mellettem ingyen is? ZERÉND Kamráim telrvék — láthattad király. S :ne szégyen!te szolgálatnak miatta! Megmutassam harcon szerzett sok sebem? ISTVÁN Nem kell, Zerénd! Ismerlek, jó vitéz vagy; de vakmerő, ész nélkül forgolódsz. Vértet, vasiinget elhánysz; seregedből, aki Viselni merné, elrúgod. ZERÉND Bajor praktika! CSETE Az. De óvna téged is. Nem egy vitézt elnyert már a haláltól. Jól fog a harcon! ZERÉND Viseld bátran, ha rettegsz! Nekem nem áll jól! VÁSZOLY Fehérről a kérdés, s ti feketéről feleltek, urak! Átlépitek a szelet, ímellébeszéltek! Vakulj, Vászoly! Nie tudj meg semmit is! Bátor, ha jól ügyeltem, tudhatom: nincs semmi baj1, de szerénszerte baj van, nincs út előre-hátra, de megyünk, erős vagyunk s gyengék német miatt. S immár tudom, hogy Zerénd úr merő seb, de jó vitéz, 'ki nem visel vasinget — a német módi nem áll jól neki... Ország ügye csak ennyit tenne ki? ISTVÁN Bocsáss meg, Vászoly, és ne zúgj! Zerénd úr íja pontos, de nyelve félnehord. Viszket neki a béke — kardot vakargat. S ki lintse le, ha görbe szóval ás? Áll az ország és jó hírrel virágzik. Ürnak, szolgáló népnek egyaránt törvény szabja meg; hogy Imiképpen éljen tisztességes 'és békés 'életet! ZERÉND Vakulj, Vászoly! Most nem Sebő vakít! ISTVÁN Kívül-belül most csendesség vagyon! Mire hát e szájibéli féktelenség? Bajt látsz? — mondd el nekünk, s ne károgass! ZERÉND Csak bajit látóik, király — kívül s belül! ímitt a romlás: trágár, borbolond, csapza és festett életű nem egy papod, lovagod, németi vitézed. Ámbár vesszen a maga dögiben mindegyikük — de terjed, mint a dögvész, közöttünk is az álság, susnya bűn! ISTVÁN Kíméld a nyelved, Zerénd! Elméd buzogjon! Papnak, németnek nem vagy nagy barátja, s ti sem, uraik! Sanyargás, morgolódás, visszavetés mind ellenükre megy ki; ország fcicsányjie-nagyja vámoog ellenük. S imáiért?! Más nyelvűk, más szokásaik, más atyjúk-anyjúik, fajtájuknak miatta! ZERÉND Más lás az német! ISTVÁN S aszuibor magad?! Ma nem magyar, nektek Krisztus se jó! CSÉTE Krisztus nem ül szünetien a nyakunkon, s ba megsegít, beéri hálaszávai, falvadnfcat nem sóvárogja el, és földeinket nem csipegeti, nem kapkod marhánk, aranyunk iránt! ZERÉND Bezzeg teszi az németi falánk! Kardot ha vont melletted egyszer is, ránk hozza »minden fattyát — s adj neki, két kézzel adj és számlálatlanul! Ritka érdemet sűrűn emlegetve hálára fog — s arany a köszönöm, és buja erdő, gazdag televény s szolgáló népség, kőház, nagy majorság. Egyszer kínálod — kétszer szed; mohó, éhes nyála 'Országra rácsurog! Elvártja, tartsd el holtáig és azon túl. S tanuld el nyelvét, hogy kéréseit félre ne halld s pontosan iteüijásítsd! Szolgádnak szolgálj! — iHát erre való úrságod, híres hatalmad, király?! ISTVÁN Szálba kapaszkodsz—gyönge ág; vigyázz, nyakadat ne szegd! ZERÉND Az igazmondónak fél lába mindig kengyelben tegyen! 1240
