Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
(Villámllk s szinte azonnal csattan) FŐPAP Fussunk, öreg, -mert haragszik az Űr! (Elered az eső) ÖREG Az ég elöl elfutni balgaság. (Arcát az esőbe tartja, majd): Jó eső ez, püspök úr, nem harag! (Fejével a kápolna felé int) Húzzunk alá — más használt úgyse ven(Letelepszenek a kápolna eresze alá a kőpadra) A szűrt kerítsd rám — megférünk alatta! Függöny. II. FELVONÁS 1. jelenet (Szín: várudvar. Jelen vannak: Főpap, Gizella, Décse, Zerénd, urak, székállók, udvari népség — és a király. Pető fia a király elé járul.) ISTVÁN Mondd el, Ikii vagy, mely nemzetségben s honnan való! (P. lecsapott kézfejét, üres száját mutatja ép kezével.) ISTVÁN Nyelved sánics, kézfejed sem. Tolvaj volnál hát? Tiszta a szemed. Nem látom nyomát arcodon a (bűnnek. Ki bánt el véled és miért? mutass rá! (P. a Zeréndre mutat) ZERÉN-D Énektudó ez, ágriic, jó uram. S hová törvény rendelte, élőhelyét elhagyta szökve, s más faluk -lakóit bolondította régi dalainkkal. S hogy megtudta ezt a szabolcsi pap, megfogatta és ellkiüldötte hozzám. Törvényt ültem felette, 'kézfejé-t levágattam, mert a rovást ismeri. Gondolom, ezért panaszol be most. Mert hogy nyelvétől f-osztassék meg, azt te írtad elő. Így -van? ISTVÁN így, Zerénd úr. Lássuk azér-t, hogy mit mond ő maga. Intsétek ide Csetét, Tas fiát, ő érti jól a némák jelbeszédét. ZERÉND Még egy szót, király, mielőtt ítélsz. Van-e jó híred az ének tüdőikről, azt nem ftudom. De amióta te három faluba -parancsoltad őket, kezükre bízva, hogy megéljenek, s reám, hogy pogány szájukra ügyeljek, csak bajotok velük. Vitézeim, akiket rájuk küldök, zúgolódnak, csúfodódv-án iimiígy a többiek: „Hé, -daipeaórék, jó vadászatot!” s estére: ,i,Hány dalt nyiilazltál le, pajtás?” Vadászat után egyszer imagam is föl tekintettem, hogy s mint élnek ott. Nem csodálom, hogy elszőkdösnek onnan. Földjük csak gazt terem, jószágaik szétbitangolnak őrizetlenül. Nincs enmli-ök mit, élhetetlenek. Asszonyféle mellettük meg nem marad. Gyámoltalanok, mint a (kicsi gyermek, semimirevallók — Szánnád -te is, király! Otthagytam mind a -lőtt vadat nekik. S hogy hálájukat kerüljem, akit éneken fogtam, száját megcsapattam. ISTVÁN Jószántadiból, ugye, s az én nevemben?! Melyik törvényünk írja ezt elő? Vésd eszedbe, de jól, Zerénd úr, büntetés csak akkor sújthat igricet, ha elszökik, s regöini jár ország szerin s tova. Magának énekelhet, kárt nem tesz vele. ZERÉND Könnyen beszélsz, nem te kínlódsz velük. Te lehetsz kiegyes, mint törvényhozó, de engem épp törvényed kényszerít tennem azt is, ami — -hitemre! — undorít. S nem rólad gondol rosszat, akit büntetek. Nem te hallod, nyelvét veszítve hogy nyökög! Hányszor üzentem: válts törvényt, király! Ez rosszul szolgálja jó szándékodat. DÉCSE Tartóztasd magad, forgószél szavú! Port, szennyet markol hirtelen beszéded s arcunkba csapja. Ifjú vagy s nagyra látsz! ISTVÁN Most már mondd végig, Zerénd, s ne vakíts! Vén a király, de nem -restell okulni. 1232
