Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
átnyújtja a Főpapnak) Ha nem utálnád, itt a szűr, keríted nyaikad köré. Felette bakszagú, asszonyféle már rég izgett alatta — viszont meleg. FŐPAP S te nem hiányolod? ÖREG A szűrt ha kérded, azt nem. FŐPAP Köszönöm. (magára teríti) ÖREG Nem azért adtam. Bűvös holmi ez, a pogányságot hamar rád ragasztja! FŐPAP (keresztet vet) ÖREG (hallgat, fölnéz az égre, majd) Mélyül a Rajinál szakadékja már, a Hold hanyatlik. Csönd van, béke van. FŐPAP Keserves osond és romlott béke az! (A kőhöz támaszkodva elszundít az öreggel együtt) 9. jelenet (Szín: mint előbb. A Főpap és az öreg alszanak, a színre belopakszik Vecellin, bajor főúr egyik vitézével, Walterral) VECELLIN Halkan lépj, Walter! Itt kell lennie. Segítsen Isten! Gyors légy — föl ne nyögjön! WALTER (kerül egyet, észreveszi az alvókat, visz- szamegy V ecellinhez) Mi légyen, nagyiúr? Itt a püspök is. Egy kőre bukva alszanak nagyon. VECELLIN ördög legyintse tarkón! Szép história! Szúrd mind a kettőt! WALTER Nem, Vecellin úr! Pokolra jutnék! VECELLIN Pokolra? — Nézd, villámlik messziről. Isten így vált ördöggel gyors jelet. WALTER Mivégre? VECELLIN Várd ki! (távoli égdörgés) Haliád a morajt?! Nyaka ropogván — bólintott az ördög. S ez azt jelenti: egyetértenek. Fogd kardomat és menj! Egyszerre szúrj! WALTER (tenyerével elhárítja a kardot): Azt nem, nagyúr! Hanemha te! VECELLIN Ledöflek! WALTER Azzal célt nem érsz. Döfd a püspököt! Én meg a másik agg s büdös dögöt! VECELLIN Cs-ss! Mit nem súgott az ég! A. másika t. A másikat, hált persze! — Add a tőrt, könnyebb s gyonsabb a kardinál! — Az öregre árnyékot vet a hirtelen gyanú s szerette kéztől vesz majd rút halált! (az alvókhoz megy, lehajol, döfni készül, majd visszamegy Walterhoz) WALTER Végeztél? VECELLIN Majdnem. WALTER Lám, te is vacogsz, pokol tüzétől elhőkölsz! VECELLIN Anyád hőköl ám! Ez az ördöngős öreg mocskos szűrét a papra adta. WALTER Láttam. VECELLIN Ha így ölöm meg, rájön a bolond is, hogy ez a vénség vétlen a halálban. (villámlik — közelebbről) WALTER Közelebb jött az Or! (kisvártatva dörög) VECELLIN Az ördög is! WALTER Jobb lesz koíródnunk innét, Vecellin úr! (el) 10. jelenet. (Szín: mint előbb. Az öreg és a Főpap a mennydörgésre fölriadnak) 1228
