Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)

hajtó hatósági személy, mint hatósági közeg elleni erőszakért az asszonyt 100 pen­gőre büntették meg. Egészen más szférába tartozik az Aiba Novák freskók ügye, miivel a szakiroda­iamban nem olvastam sorsukról, talán nem árt, ha elmondom történetüket. Aba Novák Viüroost még perugiaá ösztöndíjas koromból ismertem, kedves kö­vér, jó humorú ember volt, akivel öröm volt együtt lenni. Gerevdch kétségtelen fes­tői kvalitását felismerve a monumentális magyar festészet megújítását várta tőle, ezért elhalmozta megbízásokkal. Ezzel szemben, amilyen kitűnően oldotta meg egy- egy freskójának színvázlatát (tessék megnézni a fehérvári freskó színvázlatát a Ma­gyar Nemzeti Galériában s összevetni az elkészült freskókkal), annyira kiszáradt a karton készítésekor és a freskó falra vitele során. Egy női és egy férfi (ez utób­bi nevére emlékszem, Czumpf Imre volt) segítőtárssal dolgozott. Mivel a freskót csak addig lehetett festeni, amíg a vakolat nedves volt, Czumpf festette az alako­kat, a női segítőtárs a korhű (főként női) 'ruhákat, Álba Novák pedig a kezek és az arcok megfestését végezte. Fotografálógóp-szerűen rögzítődik emdékképeim közt Mária Terézia, amint pompás barokk, csipkékkel díszes 'ruháiban megjelent a fa­lon fej és kéz nélkül. Az első freskó a szentkorona történetét ábrázolta. Mikor pár év múlva a többi fal kifestésére is sor került, ez a falkép már igen rossz állapotban volt, színei a nedvességtől több helyen lefolytak, úgyhogy a festőnek jórészt újra kellett festenie. Aiba Novák a falat okolta, mondván, /hogy a /téglákból kivirágzó salétrom volt a romlás Okozója. Másutt kellett keresni a hibát, mert később a mauzóleum több falán már nabicháló választotta el a vakolatot a faltól, a képek itt sem bizonyultak tartósnak. Aba Novák maga gyártotta festékkel dolgozott, de az igazi bajt — véleményem szerint — a mauzóleum klimatikus viszonyaihoz nem illő hátterek okozták. Ezeket a művész alumínium fóliákkal fedte, ami a festett felületeik mellett érdekes kont­rasztot alkotott. Az épület három hatalmas árkáddal nyílt nyugat felé, de volt raj­ta egy ablak, amelyet Sztehlo Lili üvegfestménye díszített, tehát zárva volt, egy kisebbet az átjáró felé vasrács zárt el s nyitott árkád vezetett át a kőtárba. Ösz- szel az eső, télen a hó bevert, a nedvességet pedig az alumínium fóliáik összegyűjt­ve ontották egy-egy melegebb tavaszi napon a falképre. Romlott a helyzet a háború után, mert A. Sztehlo Lili üvegablakát a légnyo­más elpusztította, akikor, amikor találat érte az úttest feletti átívelést. Kaptunk egy levelet a várostól, amelyben felszólítottak, tüntessük el a faliképen látható háborús bűnösöket. Egyike Háman Bálint volt, akit a művész mint Anonymus! ábrázolt az északi fal (tehát a szentkorona 'történetének) jobb felső sarkéiban, hátravetett ba­rátcsuklyával, pirospozsgás kövér arccal. A másik Horthy Miklós, aki negyedik kor­mányzóiként állt a déli falon, esküre emelt kézzel. Kákay Szabó Györgyöt, a Szép- művészeti Múzeum főrestaurátorát kértem, utazzon Fehérvárra s nézze meg, mit lehet tenni. Pár nap múlva visszaérkezett és jelentette, átfestette az inkriminált alakokat. — Tudod, Horthy esküre emelt kézzel állt, belőle Petőfit készítettem, hiszen ez a póz tipikusan az ő attribútuma. — És Hómanból mit csináltál? — Szekfű Gyulát! Ezzel nem elégedtek meg, néhány év múlva a városi tanács lemeszeltette az egész freskó ciklust. Ezzel azonban a képek sorsa még nem ért véget. Dr. Tilinger István, a város évtizedekig volt tanácselnöke sokat ostromolt, sza­badítsuk ki a freskókat. Miikor a kérdés politikumára figyelmeztettem, nagyon lo­gikus ellenérvet hozott. Az én lányom már azt sem tudja, iki volt Horthy Miklós, miért bántaná az a tény — ami megfelelt az igazságnak —, hogy az ország kor­mányzójaként ábrázolták. A sors tréfája, hogy 1975-ben őt nevezték ki az OMF igazgatójának s így szembe kellett néznie saját javaslatával. Neki is fogtak, s bár az illetékes szervek nem tiltották (igaz, nem is helyeselték) a falképek kiszabadí­tását, a tervből nem lett semmi. A restaurátorok próba-feltárásai azt mutatták, 1197

Next

/
Thumbnails
Contents