Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)
hajtó hatósági személy, mint hatósági közeg elleni erőszakért az asszonyt 100 pengőre büntették meg. Egészen más szférába tartozik az Aiba Novák freskók ügye, miivel a szakirodaiamban nem olvastam sorsukról, talán nem árt, ha elmondom történetüket. Aba Novák Viüroost még perugiaá ösztöndíjas koromból ismertem, kedves kövér, jó humorú ember volt, akivel öröm volt együtt lenni. Gerevdch kétségtelen festői kvalitását felismerve a monumentális magyar festészet megújítását várta tőle, ezért elhalmozta megbízásokkal. Ezzel szemben, amilyen kitűnően oldotta meg egy- egy freskójának színvázlatát (tessék megnézni a fehérvári freskó színvázlatát a Magyar Nemzeti Galériában s összevetni az elkészült freskókkal), annyira kiszáradt a karton készítésekor és a freskó falra vitele során. Egy női és egy férfi (ez utóbbi nevére emlékszem, Czumpf Imre volt) segítőtárssal dolgozott. Mivel a freskót csak addig lehetett festeni, amíg a vakolat nedves volt, Czumpf festette az alakokat, a női segítőtárs a korhű (főként női) 'ruhákat, Álba Novák pedig a kezek és az arcok megfestését végezte. Fotografálógóp-szerűen rögzítődik emdékképeim közt Mária Terézia, amint pompás barokk, csipkékkel díszes 'ruháiban megjelent a falon fej és kéz nélkül. Az első freskó a szentkorona történetét ábrázolta. Mikor pár év múlva a többi fal kifestésére is sor került, ez a falkép már igen rossz állapotban volt, színei a nedvességtől több helyen lefolytak, úgyhogy a festőnek jórészt újra kellett festenie. Aiba Novák a falat okolta, mondván, /hogy a /téglákból kivirágzó salétrom volt a romlás Okozója. Másutt kellett keresni a hibát, mert később a mauzóleum több falán már nabicháló választotta el a vakolatot a faltól, a képek itt sem bizonyultak tartósnak. Aba Novák maga gyártotta festékkel dolgozott, de az igazi bajt — véleményem szerint — a mauzóleum klimatikus viszonyaihoz nem illő hátterek okozták. Ezeket a művész alumínium fóliákkal fedte, ami a festett felületeik mellett érdekes kontrasztot alkotott. Az épület három hatalmas árkáddal nyílt nyugat felé, de volt rajta egy ablak, amelyet Sztehlo Lili üvegfestménye díszített, tehát zárva volt, egy kisebbet az átjáró felé vasrács zárt el s nyitott árkád vezetett át a kőtárba. Ösz- szel az eső, télen a hó bevert, a nedvességet pedig az alumínium fóliáik összegyűjtve ontották egy-egy melegebb tavaszi napon a falképre. Romlott a helyzet a háború után, mert A. Sztehlo Lili üvegablakát a légnyomás elpusztította, akikor, amikor találat érte az úttest feletti átívelést. Kaptunk egy levelet a várostól, amelyben felszólítottak, tüntessük el a faliképen látható háborús bűnösöket. Egyike Háman Bálint volt, akit a művész mint Anonymus! ábrázolt az északi fal (tehát a szentkorona 'történetének) jobb felső sarkéiban, hátravetett barátcsuklyával, pirospozsgás kövér arccal. A másik Horthy Miklós, aki negyedik kormányzóiként állt a déli falon, esküre emelt kézzel. Kákay Szabó Györgyöt, a Szép- művészeti Múzeum főrestaurátorát kértem, utazzon Fehérvárra s nézze meg, mit lehet tenni. Pár nap múlva visszaérkezett és jelentette, átfestette az inkriminált alakokat. — Tudod, Horthy esküre emelt kézzel állt, belőle Petőfit készítettem, hiszen ez a póz tipikusan az ő attribútuma. — És Hómanból mit csináltál? — Szekfű Gyulát! Ezzel nem elégedtek meg, néhány év múlva a városi tanács lemeszeltette az egész freskó ciklust. Ezzel azonban a képek sorsa még nem ért véget. Dr. Tilinger István, a város évtizedekig volt tanácselnöke sokat ostromolt, szabadítsuk ki a freskókat. Miikor a kérdés politikumára figyelmeztettem, nagyon logikus ellenérvet hozott. Az én lányom már azt sem tudja, iki volt Horthy Miklós, miért bántaná az a tény — ami megfelelt az igazságnak —, hogy az ország kormányzójaként ábrázolták. A sors tréfája, hogy 1975-ben őt nevezték ki az OMF igazgatójának s így szembe kellett néznie saját javaslatával. Neki is fogtak, s bár az illetékes szervek nem tiltották (igaz, nem is helyeselték) a falképek kiszabadítását, a tervből nem lett semmi. A restaurátorok próba-feltárásai azt mutatták, 1197
