Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Petar Anasztaszov: Szüret, Éjfél felé (versek, Kiss Benedek fordításai)
PETAR ANASZTASZOV Szüret Ujjaimon még szinte mindig érzem hamvas, mély titkát annak a szüretnek! S az ősz tróntermében szőkére érten hunyorgatnak pompás, messzi gerezdek. Hogyan, hogyan érhetném most el őket? Hogy téphetném le reszkető kezemmel? Egy színtelen percben, ahogy fölnézett, késő, késő lett jóvátehetetlen. De ott, a nem-vénhedő szőlőtáblán, színe előtt a világmindenségnek, sívó homok zsivaj-pokrócos ágyán ujjong tiltott szerelmünk, szinte éget. Ó, hogy megkóstolnám most azt a szőlőt, aztán az asszonyt, hogy végül a könnyek mennyei gyönyörével, perzselődött szívvel ugyan, de újólag beteljek! Egy színe-sincs percben, ahogy fölnézek, megértem, persze: ez már lehetetlen. Tudom, farktollát zaklatott időmnek, színes uszályát nem lehet elérnem. Hív mégis a néma szőlő pompája, valami fontosat takargat, érzem. Ám loholhatok éjt-napot, hiába: a szüret nagy pillanatát lekésem. 1182
