Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Varga Imre: Egy oldallevonat túloldalára, Védőm: a rettenet, Szonett: vége, mielőtt elkezdeném, Nem írok verset (versek)
VARGA IMRE Egy oldallevonat túloldalára Szegény lettem. Most vagyok igazán gazdag. A szőnyegpadlón mellettem korrektúra-kazlak. Másoké. S miután foevégzem rajtuk a munkám, tiszta oldalukra gépelhetek, firkálhatok lustán. A túlsó oldal már — mivel másoké! — nem érdekel, amit a papír másik felén valaki ,,énekel”, számomra pusztán csak alkalom, az én helyem a tiszta a levonaton, minthogyha utaznék gyorsvonaton, amit a kerék alattam zakatol és odakint fölvillant jnagából a táj, a hely csak alkalom, csak helyzet, csak jelzés amire a koponyacsont mögött földereng néha egy kép . . . Kiszívott tojáshéj minden emlék, amelyen kotlik a nyár: sárga-zöld-piros-kék madár. Szegény vagyok. Most lettem gazdag igazán. Másodszor magyar, mert két éve hontalan. Ablak mögött éjszaka. Nézem önmagam. 1984. augusztus 5. Védőm: a rettenet Ahogy kisebbedik csont-feje egyre, még sziszegve belemar a kőbe, olykor egy^egy szilánk pereg le, s ő csak siklik nyugatnak, előre. Eddig nem volt. Gondosan most teremtem: elírom, hogy ne féljek már tőle. Mint ha szörnyeket fest folyton a Mester, hogy rémeit ilymód mind legyőzze. Ámde én akarom titokzatosnak — aki a sötétségbe visszahorgad —, mert így marad továbbképzelhető. Ezután bármit hozhat az idő. Szörnyűbbet soha, amilyen ő lehet. Védőm, lám, mellettem áll: a rettenet. 1984. augusztus 5. 1123
