Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - Bokros János: Pásztorok és bohócok (Takács Imre családi kiállítása)

vakkal. A gyermeki látás üdesége, szabályozatlansága, eredetisége néha olyan ötletet dob a papírra, hogy megirigyelhetné egyik-másik szürrealista festő is; nemhiába nyúltak témáért a tudat alá és vissza egészen a gyerekkorig. Jó példa itt erre a földön poroszkáló csikó és levegőbe fordított társa, a képzelet iramló dombjain vagy hullámain dülöngélő ház vagy éppen egy kirándulás emlékképeinek tudatbeli összemosódása és kivetítése. Amolyan öntudatlan, ösztönös (ki tudja, hogy az-e?) önarckép is akad itt: a kivágott és rajzlapra ragasztott, teleszájjal vigyorgó papírnap mintha a pöttön Anna nevető-röhögő képe volna. Bizony bujkál itt valamiféle tehetség! Lehet, hogy nem több, mint egy másik friss elméjű gyerekben, de ki tudja? A művészet vonzáskörében mindez hatványozódhat.

Kati, a könyvtáros asszonylány kézimunkája a kiállítás következő darabja, a női lélek kivirágzása, cérnával írt költeménye. Négy évig készült. A művész apát kibocsájtó szülőföld, a Nyugat-Dunántúl levegőjét hozzák a Rábaközi hímzések jellegzetes figurái és színei: pávák, virágok ultramarinkék és kínaivörös, bordó színekben megmintázva. A két, egymással szembefordított páva méltóságteljes tartása mintha az állatfigurát teremtő táj emberének lelkületét hordozná: a kemény tartást, a büszke egyenességet. A kihúzott derék egyébként az édesapa betyár- és pásztorfiguráinak is legfőbb jellemzője.

A gyerekek után emeljük ki a rábasömjéni szegényparaszt édesapa, néhai Takács József maga fonta-faragta használati tárgyait, amelyekből kettőt — mintegy a szellemi forrás vidék szimbólumaként — a fő helyre illesztett a művészfiú, saját festményei közé, középre. Alkotójukat korán elvitte a szegénység sokféle nyavalyája, de kezenyomát őrzi a faragott fa, a formába tört zsupp és fűzfavessző. A repedt bőrű paraszti ujjak mesterfogása mindörökre a míves tárgyakba olvadt, lapickák- ba, szalmafonatos kovász-szárogatókba.

A kiállítás fő értékét természetesen az elismert művész, Takács Imre alkotásai jelentik.

A szimmetrikusan zömök, barna—sárga Reneszánsz madonna, a vele szemben ágaskodó, fekete—vörös erezetű Fallikus oszlop, a vicsorgó óceániai maszk és né91