Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Lőrinczy Huba: A filozófus bűnbeesése (Nagy András: Kedves Lukács)

kiadásának, összezsugorodásának folyamatát, az utat a büntetem bűnösségig. A nőként és művésziként egyaránt szomorú csődbe jiutó Seidler Irmát leszámítva mindenki más peremfigura itt, ám köztük; is akadnak emlékezetesek: az auforikusain esztétizáló Popper Leó, az érezhető megvetéssel figyelt szózsonglőr, a gyakorta diabaliiikus Balázs Béla. Az abszolút főhős szerepét azonban Lukács György vállalja el. Mi izgatja benne Nagy Andrást? Túl a rendkívüli formáituimú személyiségen egy folyvást önrefléktáló lény, kinek ítéletéi rendre előítéleteken, feltevései előfeltevéséken nyugszanak, kinek „teorémáiban” az okok és okozatok láncolata számtalanszor felcserélődik vagy összegubancolódik, kiről Ernst Bloch mondta: „emberileg nem vagy méltó a zsenialitásodhoz”. Röviden: a monomániává lett alkotás-vágy, a „megádeologizáiit” életút veszélyei. S ez a mondandó, ez a jelentéssík azonnal átnő a következőibe: katasztrófát eredményez minden elmélet, minden üdvtan, amely az élet ellenében, sőt megvetésére építi ki hadállásait. Korántsem véletlenül hangoztatja ezt épp a regény zárlata: „...ebben a történetben megmutatkozott, hogy a bosszúszomjas élet meg tudja valósítani a vágyakat, a filozófia iszonyatosan érvényesülhet; a megköltött viszony pedig kiléphet az illúziók, az öncélú poézis világából, s brutálisan hatolhat az életbe”. S a parabola itt és így lesz teljessé.

Minden generáció elsajátítja — kritikusan avagy egyetértőn — az előtte jártak szellemi-emberi örökségét. Joga és kötelessége ez egyszersmind, csak ekként definiálhatja önnön alapelviéit. Nagy András sem járt el másképp. S hogy némileg bálványromboló indulattal közelített hősiéhez, érthető. Tisztelte zsenialitását, kevesellte emberségét, más fogalmai vannak az autentikus életről. Ezek tisztázásához viszont kellett e gondolati párviadal.

Nem először s bizonnyal nem utoljára lett regényhőssé Lukács György. Alakja feltűnt már Rita ók Emma könyvének, A szellem kalandorainak lapjain, Thomas Mann kapott tőle inspirációt A varázshegy egyik figurájának formálása közben, fontos szerepet játszott Sőtér István két műve, Az elveszett bárány és a Budai Oroszlán Fábiánjaként — ne tovább. Jövőre Lukács-centenárium következik. A tudós értekezések légióját máris bizonyosra vehetjük — szerzőnk vállalásának is lesz tán folytatója.

(Magvető Könyvkiadó, 1984.)

1117