Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat II.)

Aligha túlzók tehát, hogy annak a nagy és spontán tevékenységnek a gyökere, amelyet Metzner Lajos irányításával az illetékes pénzügyi körök anyagi támogatásával a háború után úgyszólván azonnal megindítottak, ebben a mindenki által elfogadott „tudat”-ban rejlett (bár később az egyes házak már műemlékké voltak nyilvánítva). Végül alighanem ebben rejlik annak is a magyarázata, hogy amikor a műemlék ellenes, a „kis sváb házak” leradírozását javasló, helyükre toronyházakat emelni szándékozó építési politika megjelent, nemcsak a szakemberekkel, de a közvéleménnyel is szentben találta magát. Ekkor már a vármegyéd! házak javarésze tető alatt volt, állaguk többé-kevésbé óvott és bármilyen kezdetleges körülmények között is, de java részükben lakottak is voltak.

Gerevich Tibor által kezdeményezett új műemlékvédelem aligha lett volna any- nyira elfogadott, aligha hatott volna oly erősen az eljövendő helyreállítások gyakorlatára, ha konkrét példák nem igazolják helyességét. S ebben — mint rendszerint minden bátor kezdeményezést — a szerencse is segítette. Sajnálatos, de való, hogy nagyon kevesen élnek azok közül, akik e munkálatokban részt vettek. Ügy vélem tehát, nekem, aki szemtanú voltam, nemcsak hálás feladat, kötelességem részletesebben beszámolni a három nagy feltárás és helyreállítás, illetve konzerválás megőrzött történetéről. Azt talán nem is kell hangsúlyoznom, ritkán volt döntő szerepem e munkákban.

(Folytatjuk)

1085