Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - EMLÉKEZÉS HUSZÁRIK ZOLTÁNRA - "A mű megszüli az életet..." Ágh István és Császár István beszélgetése 1983. augusztus 18-án Huszárik Zoltánról (Lejegyezte Pete György)
rá, előtte a forgatókönyv, amin dolgozott, kint pedig forgattak ... Ezt azért mondom, mert itt volt Ljubimov is, meg itt volt Viiszodkij, az énekes, a Kolumbusz utcában... Cs. I.: És akkor még Viszookijt Magyar- országon nem isimerték, Zoli is csak utána vette meg a lemezét, akkor még nem is volt lemeze... Szóval ezek tényleg világméretű dolgok ... Akkor, amikor Magyarországon Buksimtól még csak pár novellát lehetett olvasni... jó, Zoli persze mindent elolvasott. Erről a tulajdonságáról is akarok beszélni. Zoli, mint afféle lentről jött ember, a domonyi parasztfiú, akinek ő mondta magát, soha nem szűnt meg érdeklődni a világ mindenfajta jelensége iránt... Olyan volt, mintha a politikai történések nem érdekelnék őt egyáltalán, holott mindent figyelemmel kísért: újságot úgy vásárolt... bárhol, például Miskolcon lement a szállodából újságot venni, és amikor följött, ami létező újság voitt, azt ő fölhozta, a Méhészek Lapját is megvette... És nem azért vette meg, hogy hozzon valamit, hogy ne üres kézzél jöjjön vissza, hanem mert a Méhészek Lapja is érdekelte... Hogy mi van, mi történik a méhészekkel. Tehát ezt a domonyi parasztfiút, míg meg nem halt, minden jelenség lérdekelte, és nagyon sokszor kiderült, hogy ért is a dolgokhoz; tudta... a képzőművészetet is természetesen. Mindent elolvasott. Nemcsak a Méhészek Lapját... Egyszer Zolinak elkezdtem beszólni... valamit mondtam neki, idézni akartam ... mondom, ha most itt lenne a könyv, kikeresném ... bár az oldalszámot nem tudom ... Elias Canettiről volt szó, jó néhány évvel azelőtt, hogy megkapta a No- bel-díjat. Ö írta a Káprázat című regényt. Nálunk senki sem ismerte ... Amikor megkapta a Nobel-díját, azt írták a hazai lapok, hogy 1933-ban vagy 34-ben jelent meg Die Blendung címmel regénye... Az MTI újságírói nem tudtak róla, hogy magyar fordításiban is megjelenít már ... Zolinak ebből akartam valamit idézni... És kiderült, hogy megvan neki, és hogy olvasta is... Mindig újra kezdett mindent. Minden érdekelte: az ő tudása nem bevégzertt tudás volt — az ilyen lentről jött embereknél többnyire így van. Az értelmiségi származású embereknél, művészeknél különösen, szinte tipikusnak nevezhető az a magatartás, hogy megkapja a diplomáját, és még egy kicsit foglalkozik valamivel, aztán bevógzett ember lesz belőle, akit nem érdekel már semmi. Amit a diploma megszerzéséig elolvasott, az a könyv, amit ő fiatal korában zeniének tartott, az a zene, és így tovább. Zolinál ilyen nem volt. A. L: Domonyban olyan könyvtára volt gyerek- és ifjúkorában, mint egy előkelő értelmiséginek... A Válasz is megvolt neki ... Hogy honnan volt meg neki tizenhét éves korában a Válasz — nem tudom, de megvolt... Nem úgy, hogy megvannak a klasszikusok, meg Jókai... Hanem minden. A Válasz, Bábával. Mondom, Domonyból hozott fel könyveket. Antikváriumban ezresekért vásárolni — ez természetes volt neki.. és nemcsak antikváriumban, hanem például az Akadémiai Könyvesboltban is. Azt hiszem, pénzének nagy részét könyveikre költötte. Cs. I.: Rév Zoli-itörtónetkénc megírtam már, de elmondom most is: tőle hallottam, hogy főiskolára járt, s egyszer az anyja adott neki pénzt kabátra. Télen természetesen nem volt kabátja. Akkor az volt a divat, hogy az embernek nincs 935
