Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Vári Attila: Hiábavalóság, Ballada (versek)

Ballada

Ügy lézengtünk, mint sár alatt a fű, mocskos pofánkból folyton dőlt a szó.

A másnap: száj bűz, újabb szomjúság, s a vágyainktól lúdbőrzött a hó.

Budi falára írtunk verseket, trágárakat, (néha csak nyerseket), hittük, hogy minden éppen úgy igaz, ahogy diktálta az az indulat.

Olvastunk kártyát, máló jelszavakat, egyszer egy lány ijedten elszaladt,

(bugyit kötöttünk rájuk masninak, találgathatod: Évának? Katinak?)

Gyöngytyúk kamaszhangunk fekete szilánk kénsav-tövis lett, s most sósuló ajakkal nyalom félelmemet, mert:

1. Azok a bárgyú aminósavak és hasonlók.

2. A bioszféra és a nyelv pusztulása.

3. A felvonulások trombitaszínű értelmetlensége, munkanélküli papok csuhájában lézeng,

az ember-alagút beszakadt tekervényei alatt.

Az a valami rengeteg féltudás, az idegenszavak elemijébe járó, fél-latin, fél-görög iskolás terminusok: a tápélményből kitépett mű — hát ezek volnánk mi, lázadó nyersfiak.

(Jázminsziromba olvadt kalapács, a sarló is, lám fémpénzzé dagadt!)