Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Ágh István: Dani uraságnak XI. (lírai szociográfia)

Óhatatlanul Berzeviczy Gergely szomorú .paraszt-képe jut eszembe, s ahogyan Kazinczy reagált rá, és ahogy az Űr Kazimczynak válaszolt, először egyetértve, (később tapasztalataihoz igazodva elismerően. Én Berzeviczy nem vagyok, máig sincs igaza, hogy a deák nyelvet erőltette a dunai népek egyetértése végett, s a gazdálkodás jobbítása miatt föládozta volna a magyart. Kazinczy ebbeli dühében a valóságos állapotrajzot is elvetette. „Én nem szeretem a vad- toajszú régi embereteket; Ide ezeket a külső (kaptáira vert emberkéket sem szeretem” — írta Ura Ságodnak. Berzeviczy egyik oldalát elvetem, a másikat tisztelem jobbító szándékáért. Bárcsak ökomómusaink is így gondolkodnának!

A magyar vidék e mai kemenesalíjai zónája örömet kelthetne mindhármójukban, íbiszen reformista szándékaik megvalósulását láthatnák benne, de azt is kérdezhetném, nem tarthatná-e szebbnek a töröknek adózó paraszt Berze- vizcyt a saját állapotánál? A történelem efféle viszonyításai nem valóságosak. Én azt hiszem, az a mérleg a legfontosabb, amely a kiszabott élet minőségét, szépségét, tisztességes örömét mutatja a szabadságban. Azért szeretek a Tündérvölgyben elidőzni.

Berzeviczy arra figyelmeztet, a magyar paraszt kevesebbbet hoz ki földjéből, 'mintsem kiadásait (fedezhetné, hátralékai állandóan halmozódnak a nyomorúságig. Valóiban megdöbbentő, hogy az egésztelkes jobbágy, aki 24 holdon gazdálkodik, s szükségeltetik (számára két ló, két ökör, két tehén, üszők, sertések, baromfiak, akit most jómódú közlépparasztnak hihetnénk, aki évi 255 rénus forint kiadásából magára csak 60 forintot ikölthetne, ha 'összes kiadását pontosan megtermelné, mikor az évi 52 napos robotját 17 forint i40 krajcárral váltja meg, 00 (forint adót fizet és 50 forintba kerül a szolgája és a szolgálója.

914