Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Gál Sándor: faluvég, tíz emberöltő foglya (versek)
GÁL SÁNDOR faluvég hova lettek a muzsikusok jaj hova lettek a por fölszállt nyomukat a szél betemette és én nem látom merre vették az irányt hol hangicsálnak ha élnek még ha még van bennük erő fölemelni cimbalmot furulyát az egykori faluvégen nyújtózkodtak a szérűk aludtak az alkonyi szélben az asztagok s a szénaboglyák az álmos ludak leeresztett szárnyakkal várták hogy kinőj jön mellükön az új toll hova lettek a muzsikusok hova lett az akácok fekete zenéje a zöld levél-hang ami megforgatható és kinyitható megfordult és kinyílott kép képet követ fordulat fordulatot a mezítlábos sereg pörög-forog s a muzsikusok a muzsikusok hova lettek a muzsikusok s az egykori faluvég üres és üreges felhányta az idő a rossz-jó idő csupa gránát-lyuk csupa föld-púp ásott seb hogyan is lehetne táncolni rajta hogyan is szólhatna züm-züm muzsika idősebb nénéim fivéreim a kilyukadt kép alján hova hullottak a gabonaszemek merre futottak a sárga kiscsibék kotló se kotyog a bodzafa árnya megpenészedett felhólyagzott akár az égett bőr mi ez a csend mi ez a fehérség ki törte le a faluvégi muzsikát a tehénszőrből-font szálló méta-labdát méta-ütőt röptető-szaladtató játékot a muzsikusok merre bolyonganak a névtelen időben milyen gyertyaláng-koszorú felett virrasztják az elfelejtett fák hangjait megvan-e még a furulya megvan-e még a cimbalom hova lettek az estéli léptek a szoknyapörgető karok a fehérség a kék virradat harmat-zenéje nem látom a földig hajló fakoronákat nem látom az égig érő haj koronákat fekete tüzeimet jaj hova lettek a muzsikusok hova lett a sárkunyhók sárpaloták faluvége zöld lángok pernyéje hull s belém kövesül nem jó emlékezni s nem-emlékezni se jó 910
