Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Summa (Részlet a Frivolitások és hitvallások című, készülő önéletrajzi műből. Kabdebó Lóránt magnetofon-felvételei alapján összeállította Tompa Mária)

csillag! Hogy mennyire jönnek és milyen szívesen látott vendégek nálam, azt hiszem, műveim eléggé bizonyítják.

Persze a történelem is jön, mert végeredményben Szent József, Szűz Mária, Egyiptom, Judea, Izrael, Palesztina, evangéliumok, Heródes, a bethlehemi gyermék-gyi'lkosság, Titus hadjárata a zsidók ellen, Titus diadalíve, mindez — történelem. Ennek a Caravaggio-képnek tartalma a történelembe mélyen beleilleszkedik, és ha még nem is illeszkednék bele, azt számomra kiprovakálja: Egyiptom, Palesztina, Judea realitás volt Augustus és Tiberius korában. Joggal jegyzem meg tehát, hogy a történelem is izgat természet és mitológia mellett.

Talán az eddigiekben benne foglaltatott az, hogy miikor nézem Caravaggio kópén az angyalit, ia festő szerelmét, és esetleg az Orpheus szerzőjének is valamilyen szerelmét, hát az bizony eléggé — szexuális jellegű. Ugyanakkor mégiscsak angyalt ábrázol — és éppen mostanában, miközben ezeket a gondolatokat mondom magnetofonba, kezdek foglalkozni egy Babits Miihályról szóló — hogy úgy mondjam — fantáziás tanulmány írásával, melynek egyik főhőse Babits Mihály védelimezője, szent Mihály arkangyal. Tehát itt együtt van Caravaggio angyala, az igazi szent Mihály arkangyal —, eszembe jut, hogy Babits Mihály is teljes joggal fordította (nem kronológiáról beszélek!) párhuzamosan az Erató-t és az Amor Sanctus-t, — és aki ezékat a Frivolitásokat és Hitvallásokat most itt mondja, az bizony szintén nagyon egytestben, egy lé lekben

Erato is és Amor Sanctus is.

„Amor Sanctushoz” szorosan kapcsolódik, hogy az öreg Szénit József, ahogy tartja kezében a kitárt kottát — expek- torációja a zene —, mennyire szentséges, alázatos, kedves, szerény, és aki ezeket a vallomásokat most mondja, az 'mindennél többre becsüli a szerénységet, az alázatot, a szentséges lelki szegénységet. Én valamilyen kartotékban „intellektuális író” vagyok, vagy mifene. Be kell vallanom, nem érdekel az imtellaktualiz- mus! Az egyszerűséget, a szerénységet, az alázatot, az egyszerű embereket szeretem. Erre vonatkozólag írtam is szent Bonaventura kapcsán: ő mondta egy nála gyónó öregasszonynak, hogy aki szívből szereti Jézus Krisztust, az mindent tud, — nem érdekes az én (Bonaventura) és Aquinói szent Tamás barátom hittudománya, misztikája, skolasztikája — jól van, az a mi dolgunk! De: egy egyszerű öregasszony Istenszeretete, jósága, alázata .annyit ér, mint a imi (Bonoven- tuma és Tamás) tudományunk, sőt talán többet. Hát én is így gondolkozom, nem is beszélve az alázatról, olyan .szempontból, hogy értelmes, gondolkodó ember csak alázatos lehet, látva a természet mérhetetlen, millió csodáját, melynek működése megfejthetetlen. A világmindenség, a létezés előtt a gondolkozó ember csak alázattal borulhat .le. Mintha egyszer valamilyen Füst Milán-'könyv- ben is olvastam volna efféle gondolatot.

Az egyszerűséggel kapcsolatban meg kell említenem — mivel ezek szubjektív vallomások erősen objektív kikacsintásokkal —, azt, hogy az egyszerűséget, az Assisi szent Ferenc-féle szegénységet nagyon szeretem, de? Ugyanakkor — nyakig benne vagyok azért az Eszkoriál- ban és a barokk palotákban is. Ahogy éppen a napokban olvastam szent Ferenc egyik tanítványa, Vernaihegyi boldog János életét, aki nagyom-nagyon szerette .a legegyszerűbb franoiskánus kolostorokat, de miikor gyönyörűen kifes870