Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek (Kemenes Géfin László: Fehérlófia második könyve, Balázs Attila: Világ, én ma felébredtem!, Újváry Sándor: "Magasfeszültség!")

ŰJVÁRY SÁNDOR: „MAGASFESZÜLTSÉG!”

— EGY EMIGRÁNS KIADÓ ÉS ÍRÖ VISSZAEMLÉKEZÉSEI — (Űjváry „Griff” Verlag, München)

Miért is vállalkozik valaki nyugaton, Münchenben, a Titurelstrasse egyik házának 11. emeletén arra, hogy gazdaságilag csöppet sem számottevő üzletet alapítson, tartson fent, amikor nyilvánvaló írói és üzletemberi kvalitásai más lehetőségeket tartogatnának a számára?

Honnan a javíthatatlan vonzódás, a kiirthatatlan szerelem a könyvkiadáshoz ebben az Űjváry nevű íróban, hogy az emigrációban képes volt ugyanott folytatni a tevékenységét, ahol annak idején idehaza abba kellett hagynia: létrehozta és azóta is üzemelteti a „Griff” kiadót?

Mit jelent az a négyszáz (!) könyv, amelyet a poraiból 1952-ben újjáéledt „Griff” Verlag jelentetett meg?

Ezek és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják memoárkönyvében Űjváry Sándort, a huszadik századi legendás szerkesztő-könyvkiadók egyik, még ma is élő, aktívan dolgozó és alkotó kiválóságát.

Rögtön előre kell bocsátanom: a most megjelent karcsú könyvecske csak az 1976-ban kiadott Szabálytalan önéletrajz című vaskosabb, átgondoltabb, többet és rendszerezettebben markoló kötettel együtt érvényes, azaz, szinte annak függelékeként kezelhető. Ott gyakran kacérkodott az író az előszobái beszélgetés (modor) könyvbéli alkalmazásával. Itt már a lépcsőházban eszébe jutó rendszertelen, a valaha már elmondottakhoz kiegészítő gondolatait adja közre. (Ne feledjük, íróról van szó, aki élményeinek nagy részét műveiben örökíti meg! A memoárok — általában e művek „fülszövegfüzérei”.)

Előző könyvének érdekessége az az éliményfedezet, mely kevés kortársának adatott meg, illetve, amelyről sajnos csak keveseknek volt/van módjuk visszaemlékezéseiket megírni. Űjváry Sándor, aki esztendő híján nyolcvan éves, Magyarországról való 1947-es távozásáig benne élt az irodalmi forrongásban, könyveket adott ki, filmeket írt és nem is sikerteleneket, utazott a kor szokásainak megfelelően, valamint több mint egy tucat folyóirat alapítója, szerkesztője és társszerkesztője volt. Kapcsolatban állt Kosztolányitól Radnótiig, Heltai Jenőtől Ernőd Tamásig szinte mindenkivel, aki azokban az időkben a művészeti és irodalmi életben számottevő szerepet játszott. Mostani könyve elsősorban az emigrációban élő könyvkiadó tapasztalatait, morfondírozgatásait rögzíti.

A munka legérdekesebb, figyelmünkre leginkább számot tartó részei azok, melyekben a szerző a nyugati könyvkiadás elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik.

összehasonlításai az ottani és a hazai könyvkiadás különbségeit illetően helytállóak. Szemlélete, amely szerint bármilyen eszméket valló írónak otthont ad a kiadója, ha azok az eszmék humánusak, nem ember-ellenesek, hanem jellegükben az emberi méltóságot és szabadságot szolgálók, figyelemre méltó és minden bizonnyal — a lehetőségekhez mérten — követendő is.

Vállalkozása — a többi nyugati kiadótársához hasonlóan — rendkívül fontos mind erkölcsi, mind gyakorlati szempontból. Biztosítja a magyar a nyelven írók számára a magyar nyelvű megjelenést, összetartó erőt jelent az emigrációs szétszórtságban, hiszen a magyar nyelvű olvasás lehetőségét is szolgálja az idegenbe szakadt magyarság számára. (Nem elhanyagolható ágazata a kiadónak a magyar nyelvű tan- könyvkiadás!)

Ha csak ennyit tett volna Űjváry Sándor a magyar irodalomért, akkor is elmondhatná, tevékenysége nem volt hiába. Amit tett a több mint fél évszázados tevékenysége során, ennek a sokszorosa. Nyugodt szívvel tehetett pontot az immár két kötetessé terebélyesedett számvetés végére.