Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Szelestey László: Pályám emlékezete. Beszélgetés a 75 éves Bartha László festőművésszel

egy ötméteresnél. De az is nagy haszna volt ezeknek az éveknek, hogy a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába kerülve megismerhettem Magyarországot. Akkor minden nap utazni kellett valahová. Először a kiállításrendező csoportban tevékenykedtem. A szombathelyi múzeumot is én rendeztem. Elég szegényes, nehéz körülmények között. Mindent úgy kellett összekaparni. Később aztán a Műemléki Osztályra kerültem, ahol középkori falképek feltárása, restaurálása volt a fő feladatom. A legjelentősebb műemléki munkát éppen a feleségemmel, Veronikával csináltuk. Én voltam a főnöke. Az Óbudai Hajógyár mellett egy volt római helytartói palota 300 négyzetméter nagyságú mozaikját szedtük fel. A gyár terjeszkedése miatt rohammunkában, két hét alatt kellett volna ezt megoldani. Én Pompejiben láttam ilyen munkálatokat, a mikéntjét is megtanultam valamennyire. De ez a két hét rendkívül rövid idő volt. Nem volt mit tennünk, beleugrottunk. Fölvágtuk négyzetméterekre a mozaik felületeket és vászonnal leragasztottuk. Szerencsénk volt, a melegben az enyves réteg szinte magától feljött. S amikor végre — óriási munkával — mind a 300 négyzetmétert sikerült felszednünk, jött egy biciklis pofa s közölte, megváltoztak a tervek, a gyár másfelé fog terjeszkedni. Ügy hallottam, most talán majd visszahelyezik az eredeti helyükre ezeket a mozaikokat.

— S miként lett egy festőből fafaragó?

— Az megint egy izgalmas feladat volt. Azokban az években a nagy színházi szakembernek, Hont Ferencnek éppen nem volt testhez álló munkája. Erre Révay kitalálta, hogy kellene egy színháztörténeti múzeum. Hontot bízták meg vele, aki erre nagyon alkalmas is volt. Belevetette magát a munkába. Gyönyörű anyag gyűlt össze, ahhoz azonban kevés, hogy egy múzeum összejöjjön belőle. Hont erre kitalálta, színpadi rekonstrukciókat kell csinálni. Én őt még abból az időből ismertem, amikor a Madách Színháznál volt igazgató. Díszletet csináltam neki. Ismerte Pista öcsémet is, aki az egyik építészeti irodában dolgozott modellezőként. Mi ketten kaptuk a feladatot, hogy a magyar színjátszás múltját felelevenítő színpadi rekonstrukciókat készítsünk. Látványos dolgokat, mint például Déryné téli vonulását az ekhós szekereken. Egy-egy ilyen „képhez” 60—70 figurát is faragtunk, a falu egész elő853