Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Szelestey László: Pályám emlékezete. Beszélgetés a 75 éves Bartha László festőművésszel

— Itt születtek a monumentális figurális kompozíciók, amikre a kritika rögtön felfigyelt. Hány darabból állt ez a sorozat?

— Nyolc képből, s 1935—36-ban készültek ... Igen, de egyet festettem 1937-ben is. Ezek közül a legjelentősebb, egy ülő, pihenő kaszást ábrázoló Pesten, a bombázáskor megsemmisült. Csak fénykép maradt róla.

— Szokatlan volt ez a monumentális .hangvétel !az akkori magyar piktorában és Bartha László munkásságában is. Mi motiválta megszületésüket?

— Egy ilyen világban éltem. A mezőgazdasági és az erdei munkák során ezt láttam magam körül. A figurális dolgokat egyébként is mindig nagyon szerettem. Arra vágytam, hogy nagy, monumentális munkákat, falképeket csinálhassak.

— Erre bizonyára lett is volna lehetőség, ha a Gerevich Tibor által felajánlott római ösztöndíj, a kétéves kint tartózkodás során Bartha László is magába szívja a novocento áliherodzmusát.

— Valóban, a Tihanyban készült monumentális képeket adtam be pályázatra, s ezek alapján kaptam meg a római ösztöndíjat. Négyen, rajtam kívül Duray Tibor, Kerényi Jenő a szobrász, és a fiatalon elhunyt Szabados Jenő mentünk ki Olaszországba. De egyikünk sem felelt meg a várakozásnak. Örült csalódást okoztunk. Mondta is Gerevich, ez volt a legnagyobb baklövése.

— Ezt követően, ha nem is várt a festőre megbízás, a hazatérés lehetősége megadatott számára, egyenest a Hargita közepébe került.

— 1941-ig éltem Tihanyban. Ekkor Erdély visszakerült Magyarországhoz. Visszamentem és rögtön úgy éreztem, mintha soha nem is hagytam volna el a szülőföldemet. Zetelaka mellett Székelyvarságon laktam egy malomban. Körös-körül erdő, hatalmas erdő, majdnem Bukarestig ért. A közelben, 20—22 kilométerre volt Korond, Parajd, Szováta, Zetelaka, ahol a leggyönyörűbb székelykapuk voltak, Farkaslaka, ahol Tamási Áron élt.

Akkor semmi sem volt nekünk ekkora távolság. Hol ide, hol oda mentünk, s esténként az erdőn keresztül hazasétáltunk. Közben sokat dolgoztam. Posztimpresz- szionista vagy talán mondhatnám úgy, posztnagybányai stílusban festettem erdőrészleteket, favágókat, mészégetőket. 1944-ig voltam Erdélyben, ekkor Csöngére jöt851