Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XXX. (életrajzi esszé)

lékezhet a hadműveleti tervre, amelyet Stromfeld talán épp neki diktált az 1919 április végi visszaözönlés és újjászervezés idején, s amelyben nincs szó tizedelésről, botozásról, elvesztett becsületről, de van arról, hogy tartani kéne bár a Tiszán túli pozíciókat, félő, hogy az túl nagy föladat a „még nem teljes értékű” csapatok számára; és arról is, hogy „emberben és anyagban lehetőleg minél kevesebb veszteség álljon be”, ha el kell rendelni az újabb visszavonulást.

Stromfeld 1919-iben világforradalom és honvédelem eszméjének összekapcsolásával szervezte meg a hadseregét; Jány képes lenne a rábízott sereg roncsait is feláldozni, mert hiszi, hogy csakis a „tengely”, de elsősorban a náci „tausendjähriges Reich” biztosíthatja az ország sorsát „a következő ezer évre”. Hogyan is értené ő, a „csak katona” — akinek a frázisok jelentik a politikai valóságot —, azt, amit egykori parancsnoka 1928-ban, halála előtt megfogalmazott: „A háborús kalandban való részvételért Magyarország csak ígéreteket kaphat, amely ígéretek mélyén nem húzódik meg semminemű realitás”, legfeljebb annyi, hogy „biztos halált és nyomorúságot jelent a résztvevők és az otthonmaradottak megsokszorozott százalékának”.

Mostanában zajlott, zajlik Jány Gusztáv „második pere” filmvásznon, a televízió képernyőjén: százezrek hallgatják a túlélők vallomását, nézik a negyven év előtti híradófilmeken az 1942-es nyár porában menetelő kísérteteket, látják toporogni őket a havas folyóparti lőállásbán, figyelik borzongva a halottak karácsonyát a földbeásott fedezékben és látják őt is, Jány Gusztávot, „ezt a szép embert”, tábori zubbonyán a kitüntetések szalagcsíkjaival, amint ellép a díszszázad előtt, majd gaval- léros mozdulattal hajlik a bokrétás nagyasszony keze fölé, szinte hallani a magas- kérgű angol csizma sarkának diszkrét koccanását... És zuhognak a levelek, bennük vád, precíz tényleírás, dadogó emlékezés, vita, felajánlkozás, eszelős remény; de jönnek a görcsös kézzel címzett borítékok, a belsejükben kockás füzetlap, sűrűn teleírva, egymásra torlódó kusza sorok, alig betűzhetők, ezekben szó sem esik von Weichs vezérezredesről, Cramer-hadtestről vagy akár Jány Gusztávról, csak egy-egy város, falu neve bukkan föl itt-ott a szavak áradatában és a dátumok, negyven év után is ijesztő pontossággal — és ezek a por legigazibb dokumentumai:

„... 75 százalékos rokantan szereltem le anak már most 40 éve már azóta 2 szer voltam a Nyíregyházi kórházba 1 szer a Debreceni klinikán a sebeim mindéh kinyílnak még ma is minden regei bekel kötni a seben node hála Istenek hogy haza kerültem Aki nem volt ot eisern hiszi mi ember pusztult ot el azt nem is lehet elbeszélni elvolt fáradva le ült el alud megfagyot rengeteg halót volt ahol egy kis hóbucka volt azalat egy halót volt az ótok gázolták széjel őket Tehát nem lehet azt le írni aki nem volt ot else hiszi..

„... 1943 február végén kaptam azutolsólevelet amit biztósnem ö irt, irta hogy vesztegzár kórházban fekszik nemirta hogy mennyire sújos, nem mertem el indulni hazafelévártam... 12 évi özvegység után férjhez mentem, egyalkalommal munkából hazatérve aférjem ugytaláltam hogy a katona ládáját amilevolt lakatolva felnyitotta és olvasgata a nekem irt leveleitt eznekem olyan rosszúl esett hogy a második férj az elsőférj érzelmeiben vájkál hogy minden levelet Írást stb elégedtem így nembirom megirni a táboriszámát csupán anyijut eszembe ,a dón mellett’ valahol Oroszországban’... 1940 októberében Debreczenbe a 6 huszár századhoz vonult be talán Kétszervolt szabadságon egyszer megleszerelt de este ért haza éjei jött az Sas behívó igy épen csak megfürödni jötthaza úgy gondolom ez 1942 VIII havában volt aztán élve nemládtam többé, a temetésen ott voltam ládtam övolt katonaruhában nyugszik de a két lába nemvolt a nadrágban. 2—3—4 évenként elszoktam menni mostis készülök csak a nyugdíjas utalvánt várom, II ho 7-én 75 éves születés napja, VIII 18 hazaságunk 50 éves, halálának 40 éves III 17 évfordulója, nagyon beteg öreg asszony vagyok de elkeli hozzá mennem. Morár Lázár ho. anya neve Szilágyi Mária felesége Asztalos Irén Hódmezővásárhely Tanya 376 szám alatti lakosvolt, mellékelve egy képet nyugvó bejéről igazolásnak és könyörgöm írjon róla valamit nekem..

......kurszoba kivagonirosztunk gyalog Donig 300 km tariosíkol ol keresztü előte

V

aló napokba Vöt nagyharc minket röktön Bevágtak a Vonalba Vöt én nekem

»45