Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Balázsovics Mihály: Után, elégia pozitív beütéssel (versek)
BALÁZSOVICS MIHÁLY Után Fejével a közönség felé biccent a leengedett függöny előtt. Jobbkezét szíve fölé helyezi, majd kihátrál a bordó plüss mögé. Angyalarcán kimélyülnek a ráncok. Bal szájszeglete önkéntelenül felfelé rándul, fegyelmezkedik, lezárul. Vége a játéknak és hideg forró veríték harmatozik a hátán, mellkasán. Tétovázik a taps-zajban. Még egyszer meghajol, már egészen a szálkás színpaddeszkáig. Még mindig a takarás mögött. Aztán egyenes derékkal kisétál a függöny elé. Angyalarcán vesztes hadsereg, végigvonul s befedi árkait a mosoly. A szűnni nem akaró tapshomályban gyökeredzve áll. Villog szemefehérje. 823
/
