Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
második alkalommal tarthatjuk a legeredményesebb zárszámadást. A 80-as esztendő minden nehézsége ellenére jó évet zárunk. Az időjárás által okozott elemi csapások a mi mezőnket ugyan elkerülték, de a szélsőségek a késői tavasztól a korai télig végigkísértek bennünket is. Ha az 5 éves tervidőszak időjárási viszonyait vizsgáljuk, ugyancsak azt lehet elmondani, hogy a mi vidékünkön a kiegyensúlyozott körülmények uralkodtak, kivéve a 79-es esztendőt. 1979-ben, mint tudjuk, erős téli fagyok miatt az őszi vetések megritkultak, illetve ki- szántásra kerültek, továbbá az aszály következtében csökkent a búza termelése. A tavalyi esztendő ezt a kiesést bőven pótolta. 5,76 tonnás átlagtermés. Az elmúlt év napiénythiiányos nyári hónapjai 3 heti késést okoztak a búza érésében és a kukorica fejlődésében. Amikar július derekán sem tudtuk a búza aratását elkezdeni, látható volt, hogy minden fajta egyidőben fog beérni. Ez a helyzet rendkívüli intézkedések megtételére szólított bennünket. Pénzügyi alapot teremtettünk és vásároltunk egy új betakarító kombájnt. Gyors intézkedésünknek köszönhető, hogy a megvásárolt betakarító gép ezer tonnát aratott le és a július 10-én kezdődő gabanabetakarítást augusztus 5-re befejeztük. Vas megyében a szövetkezeti gazdaságok között a legnagyobb kukoricatermelő üzem több éven keresztül a mienk, és ezt minden dicsekvés nélkül mondjuk el tagjainknak. Az ősz elején aggodalommal figyeltük az időjárást. Vajon beéríik-e a kukorica? Ugyanis ekkora területen komoly gondot, nagyobb ösz- szegű eredményromlást okozhat e növény, mint ahogy az történt több gazdasági üzemben már. Mi évek óta korai fajtákat állítunk termelésbe, mégis csak október 6-án kezdhettük a szedést. Kukoricatermelésünk ugyancsak rekordterméssel hálálta meg a törődést. 840 hektáron 7,20 tonna hektáronként. Dolgozóink fáradságot nem ismerve, dacolva a hideg, szeles novemberi idővel, 10—0.2 órán át Végezték mindennapi munkájukat. A mindenszenteki hóesés mindannyiunk- nák meglepetést okozott, melyet november 13-án újabb hullám követett. Nyolc millió értékű termésünk volt akkor betakarítatlan, 20-ára, ha kisebb veszteséggel is, de raktárba került. A korai hó mindössze 25 hektár cukorrépát talált a földiben, de ennek betakarítása jelentette a legnagyobb gondot. Dolgozóink kezdtek már belefáradni az egyenlőtlen küzdelefrmbe. Cukarrépatermelésünk több lett a tervezettnél, meghaladja a 40 tonnát hektáronként. A búza egy hektárra eső tiszta nyeresége 8800, a cukorrépáé 6800, a kukoricáé 4700 forint. Termelőszövetkezetünk 80. évi zárszámadása szerinti eredményelszámolásunk a következő: összes termelési érték 81 millió 5,7:5 ezer forint, bruttó jövedelem 22 millió 927 ezer forint, ebből munkabér 11 millió 215 ezer forint. Az egy főre eső egy havi részesedés 3744 forint.” A szövetkezetnek 916 tagja van, ebből 275 dolgozó, 241 nyugdíjas, 30 éven aluli 70, 50 éVnél idősebb 77. Tehát eléggé arányosan oszlanak el a hatvanéves nyugdíjhatárig. Ha eddig nem derült volna ki a gazdálkodás leleményessége, bár ha az országban a jobbak közül való, gyanítani lehetett, hadd említsem az egyik példát okos gazdálkodásukra. Azzal a számadásbeli szöveggel kezdeném, miszerint: ,,öt év alatt a szántóterület nagysága négy százalékkal nőtt, ennek további növelése ezután is feladataink közé tartozik”. Csőrendszerekkel vezetik el a patakmenti vadvizeket, melyek a Cinca, a Kódó, a Mágorta hosszában a vetést lehetetlenné teszik. Alagcsövezésnek, talaj- csövezésnek mondják ezt a módot. Akár a halcsontozat szétível a gerincből, úgy vágják a keskeny árkot a legalacsonyabban húzódó vezetéknek, s abba 807
