Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

holdra mondja, a kateszteni, a magyar — vagy a kiállóidra?) 2 és fél tonna búza termett 800 keresztből, mondjuk 30 kilójával, vagy ha 500 akó bort préselt, s ha a szőlője egy közönséges falunak a jövedelmiét adta, földje pedig annyi volt, hogy a felét sem tudta megszántam. Én most a hetyei szövetkezet gazdaságát tapasztalom és Kerék Lajos elmondása szerint ideírom, a konklúziót pedig ráhagyom a Tekintetes Úrra.

iElőször a sertéshizlaldába mentünk. — Büdös lesz! — mondta az elnök. Én még ilyen helyen tartósan nem jártam, ide gyermekkori udvaromban jobbra áll a hidas, balra a ház végében az ól, fönt a tyúkól, előbbre az istálló, hátul a trágyadomb. A nehéz 'szagok összekeveredték, egymást inkább csökkentették, aztán friss lóherétől, lucernától, télen is fölszabaduló szénaillattól tompították. Ha a szagokat el kellett viselni a rajtam sohasem volt fehér köpenyben, inkáhb megszoktam, vagy elfelejtettem, ha a malac-rózsák fekete pöttyein hagytam a szememet. Nem kellene a vágóhídira gondolnom! Ahogy a növekedés menetében elérünk az útrakész hízókig, koca-szundítás, malacrebbenés, irötfifenés, meg egy csünt süldő iszomonúsága. Négyezer daiab kerül innen a teherautóra évente. S hol vannak a félelmetes kanok? Egyetlen nyamvadt kan disznó ropogtatja az eleséget, talán agyara sincsen, szeme szongubanoban — ő a mesterséges megtermékenyítés hergelője.

— Néha neki is jut valamicske a kétszázötven kocából — mondja az elnök.

Micsoda vészes előkelőség volt a Ikonda ura? Rózsaszín tökepajzsa föl-le rengett, ha túrt az anyáktól kicsit távolabb a szerbtövises gyöpön. Álomban vérhabos agyar, a valóságban már néhány gyereket megkergető büdösbúsú.

804