Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Bólya Péter: C-dúr, fisz-moll (regényrészlet)

pűség, de igaz — elég bátor vagyok ahhoz, hogy magasról leszarjam a saját félelmeimet, öröklött „bélyegeimet”, valamint a teljes vegetatív idegrendszeremet.

— Becsomagoljam? — kérdezte a pénztáros. — Köszönöm, úgyis kibontanám — mondtam, a zakóm zsebébe csúsztattam az üveget (Jarzebiak vodka), s elindultam Berkesné-boszorka kéglije felé. Terveim: egyértelműek; leiszom magam, több okból: egy: mert jó; kettő: felavatom a kéglit, három: csökkenjék a szívdobogásom; négy: nincs több. Talán még az álltalános rossz közérzet, amelyet ím, érzek, valamint a majré a holnaptól, amelyet ugyan tagadok, de azért van, lásd vegetatív-ideg- vérnyomás-szív-Elvdra, ej, talán ha szeretkeztünk volna ott a steril vizsgálóasztalon, egyből elmúlt volna minden bajom, a „vegetatívum” kihunyt volna, mintha... — Elvira még távoli, mint egy csillag: nem más ő, mint egy lehetőség, rizikó, veszélyhelyzet a szerelemre. Talán mire újra felhívom, fogalommá változik, s elszáll otthona, a Tejút felé . . .

... Nem hazudok, Zsuzska, hihetsz nekem.

798