Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Cs. Nagy István: Takács Imre hetesei (tanulmány)

Pregnánsak Nagy László Kórus című, erős ritmusú versének 3+4-esei:

Te sólyom, / aranycsőrű Hasítsd fel / selyemingem Ha élete, / veled éljek

Az Egzakt aszály is a tagoló ritmus lélegzete szerint bomlik változatos tagokra, 2—3 ütemre, 3+4-esekre is:

más agyak / üzenetét űrlap jön, / orcámra száll mű-havát, / mű-csillagát

Az Amikor nincs kegyelem is tipikus Nagy László-i tagoló, három és két tag váltakozik soronként (a nyolcasok háromtagúak, a hetesek kéttagúnk):

Feküdtél / sújtó / fény alá: a virág / térdedre dől, szerelmem / súlyos j zászlaja tűzve van / fejed felöl

A Didergő ezüstfiú címe kijelöli az egyik visszatérő sorformát. Az öregasszonyok következetesen 3-j-4-es (Neszező lúdcsapatból stb.). A Tűz-szivárvány hetesei gyakran bomlanak tovább a második tagban 2+2-re:

Fehér a / fenyő / tornya, zúzmara / szitál / róla.

A Súgott szavakkal is tiszta példa a növekvő szótagszámú rendhagyó képletre: duhog a / sebesvonat ejti a / tűzbokrokat

Végül említjük a Nagy László-példatárból a Virágéneket. Ez az 1950 körüli verse is 3,2,2 képletű hetes, a „nagy tagolás” tehát egybeesik a Takács Imre-féle uralkodó sorformával. Takács egy nyilatkozatában éppen a Virágénektől számítja a Nagy László-i elkomorodást, kulcsversnek tekintve:

Emberek, mivé lettem!

Örömem elvesztettem.

Mikor mosolygok újra, ki tudja, haj, ki tudja?

Vajon nem éppen ennek, a Nagy László-i Virágéneknek volt elhatározó hatása Takács Imre ritmusirányzatára? Ki tudja, haj, ki tudja? — kérdezhetnénk vissza a verssel.

Az Elsüllyedt föld c. válogatott gyűjtemény (1969) harminchat Takács-verse épül teljesen vagy részben a hetes sorra, amely gyakran növekvő szótagszámú (3+4-es) tagolást mutat. A leltár a következő: 1. Hajdúsági naturalizmus — 1954, 2. Újra az ősz, 3. Fúj a hideg szél... 4. Fehér ludak röpülnek, 5. Édesapám utolsó napja, 6. Szívrakéta, 7. Tavaszi vihar, 8. Kőangyal, 9. Majorban, 10. Szonáta, 11. Harmatban, temetőben, 12. Tűzgyújtás, 13. Elmúlt a jámbor idő, 14. Félálom, 15. Változatok a ködre, 16. Föltámadt éjjel a szél, 17. Születésnapi ének, 18. Madár vagy, 19. Békítő, 20. Mártírok emlékére, 21. öt szólamra, 22. Kezem és a mogyoróvirág, 23. A szerelem kiröppent, 24. Itt állok fegyvertelen, 25. Ütmentén, 26. Éhség, 27. Sors, 28. Négy szólam, 29. Esőben, 30. Nézek a csillag után, 31. Agárdi változatok, 32. Három leány a parton, 33. Teremtés, 34. Kép a gyermekkorból, 35. Nagy Józsi bácsi emlékére, 36. Kútásás.

A sok vegyes képlet közül kiemelkedik problémátlan 3+4-es tördelésével a Nézek a csillag után:

Nézek a csillag után, nézek a csillag elé.

Talán majd holnapután lefekszem estefelé.

A versek legtöbbje ún. éles ritmusú jatnbus: ictusai egybeesnek a beszédhangsúly- lyal. Ez az arsisos jambus, különösen a szöveghangsúly adagolásával igen közel áll a beszédelvű, szótagmozgató tagolóhoz még akkor is, ha meglehetősen feszes, kevés80