Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Köz-életünk

KÖZ-ÉLETÜNK * KÖZ-ÉLETÜNK * KÖZ-ÉLETÜNK Tisztelt Söptei István, az Életünk 83/5. számában Sugár Andorról írott megemlékezése korrekcióra szorul. S. A. 1944 áprilisában nem a Gestapo svábhegyi def. osztályára került (mel­lékesen : vagy Gestapo vagy def.; az egyik német, az utóbbi magyar „cég”), hanem Csillaghegyre, pontosabban: a def. csillaghegy részlegébe, hazaárulás­sal vádolt politikai foglyok közé. Ott ismerkedtem meg vele; mögöttem ült, beszélhettem is vele néhány szót. Ugyancsak ott tartották fogva és ugyan­csak ott vallatták feleségének idős édesanyját. Mauthner nénit túszként vitték Csillaghegyre, arra számítva, hogy vagy „kiveszik” belőle az illega­litásban lévő Orbán László tartózkodá­si helyét, vagy ezzel a brutális mód­szerrel kényszerítik Orbánt (és máso­kat) az önkéntes jelentkezésre. Mellé­kesen: a „talpalás” nem lehetett tolonc- házi emlék, ott már nem vallattak sen­kit, engem sem, s hasonlóképpen nem vertek szisztematikusan és gumibottal az internálótáborokban. S. A. célzása egyértelműen Csillaghegyre vonatkozik és egyezik személyes tapasztalatommal. Budapest, 1983. jún. 21. Tisztelettel: Katona Éva az Élet- és Irodalom riport-szerkesztő j e Megköszönöm Katona Éva pontosító, kiegészítő megjegyzéseit az Életünk 1983/5. számában megjelent Sugár An­dorról írt megemlékezésemre. A mű­vész letartóztatásának körülményeit özv. Dési Huber Istvánné visszaemlé­kezése alapján próbáltam felvázolni. A visszaemlékezés szerint Sugár An­dort letartóztatása után a Svábhegyre szállították, ahol a cikkben említett kínzásokat, a „talpalást” is elszenvedte. Mivel az említett visszaemlékezésen túl más adat nem állt rendelkezésemre, így, bár jól tudom, — hogy egy forrás nem forrás —, minden megjegyzés nél­kül elfogadtam ezen megállapítást, annál is inkább, mivel Magyarország német megszállása után, a Hain Péter által újjászervezett politikai rendőrség, más néven Állambiztonsági Rendészet, amelynek egyik osztálya volt a „def.”, a Svábhegyre települt. Tehát igaza van Katona Évának, hogy a Gestapo és a def., nem ugyanaz, bár meg kell jegyez­nem, hogy az adott időszakban a két szervezet tevékenysége szorosan össze­fonódott. Erre vonatkozóan talán érde­mes idézni Baky László volt belügyi ál­lamtitkár Népbíróságon tett tanúvallo­mását (közli: Hollós Ervin: Rendőrség, Csendőrség, VKF 2. című munkájában) „A Svábhegyen a német és a magyar po­litikai rendőrség közös épületben vol­tak elhelyezve, és egymással szorosan együtt működtek. A Gestapó és a ma­gyar politikai rendőrség annyira szoro­san együtt dolgozott, hogy sokszor ma­gam sem tudtam, hogy melyik eszközöl­te a letartóztatásokat.” Természetesen mindez nem mentesít a magyar és a né­met szervezet teljes azonosításának vádjától. Sajnos, özv. Dési Huber Istvánné visszaemlékezése nem tartalmaz adato­kat arra vonatkozólag, hogy Sugár An­dort a Gestapó, a magyar politikai rendőrség, avagy a csendőrnyomozó ha­tóság tartóztatta le. A szakirodalomban vannak adatok arra vonatkozólag, hogy letartóztatott kommunistákat először a Svábhegyre szállították s ott kezdték meg kihallgatásukat. Természetesen mindezzel nem tudom és nem akarom cáfolni Katona Éva azon kiegészítését, hogy ö a def. csillaghegyi részlegében raboskodott együtt Sugár Andorral. Ügy gondolom, hogy minden újabb adat csak hozzájárulhat a tragikus sorsú művész életútjának tisztázásához. A toloncházi kínzásokra, vallatásokra vonatkozó cáfolatot általánosságban el­fogadom, bár sajnos, a Magyar Királyi Rendőrség Sárvári Kisegítő Tolonchá- zának gyakorlatából rendelkezünk el­lenkező előjelű példákkal. Megköszönve értékes kiegészítő meg­jegyzéseit Tisztelettel köszönti: Söptei István 767

Next

/
Thumbnails
Contents