Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Kuntár Lajos: "...A könyvek sok gyönyörűséget szereztek olvasni, tanulni vágyó lelkünknek" (tanulmány)
nyelvi hatékonysága, léte, a tehetetlenségi nyomatékből kitörő, mértéket adó, alkotó emberi mozdulattal cseng össze. így, eme ellentét-azonosságával képezi az Illyés-i mű párját. Érthető persze, ha Déry gyötrődő körüljárásai nemcsak a továbbgondolás ösztönzői, hanem esetenként a meddő moralizálás vádjának ébresztői is (Kritika, 1977. 3. sz. 21.). Mégis, az előzőek miatt a bizalom hangját kiemelő elemzéseket tartjuk a belső szerkezet hűbb tükreinek. „A humanizmus szava ez — írja Fülöp László —, az értékféltő aggodalom, mely átüt a borúlátás, kétkedés és a reménytelenség bölcseleti elvein” (Kortárs, 1971. 8. sz. 1313.). „A oratórium — olvashatjuk Pomogáts Béla könyvében — mégis a remény szólamával zárul, Déry ... számol a legfőbb rosszal, mégsem utasítja el a bizakodást” (Déry Tibor Bp., 1974. 178—179.). Az éden elvesztése és a Szembenézni nem a bezárkózva óvó „műveljük kertjeinket” formula érvényét sugallja. A világra figyelő, azzal együtt lélegző humanizmus, az „úgy műveljük kertünket, hogy egyben az egész emberiség létének talaját munkáljuk” — gondolat teljesítménye, a 60-as évek „gondolkodó irodalmának”, s a két pálya sajátos jellemzőinek plasztikus, jelentős példája is. S mindezen túl: a kor azonos problémáira rezonáló szellemi találkozás és kézfogás bizonyítéka és eredménye. KUNTÁR LAJOS A könyvek sok gyönyörűséget szereztek olvasni, tanulni vágyó lelkűnknek” AZ ŐRSÉGI ISPÁNK KÖZSÉG OLVASÓKÖRE A felvilágosult tudományt, műveltséget az egész nemzetre kiterjeszteni akaró Ber- zevdczy Gergely már 1804-ben szót emelt a falusi lakosság szellemi felemelése szükségének. Külföldi tapasztalatai alapján írta: „...minden jobban megy ott, ahol mí- veltebb és eszesebb a paraszt”. A köznépnek könyvek, újságok által, vagyis olvasással történő felemelésére a nemzet legjobbjai a reformkortól törekedtek tudatosan. Munkálkodásuk eredményeképpen kaszinók, olvasóegyletek és más néven alakult közösségek — a hatóságok akadályoztatásai ellenére — előbb a városokban, majd a községekben fórumot teremtettek a művelődni, társalgásra vágyóknak. A folyamat általában az egész országban azonosan ment végbe. A Vas megyéről festhető kép is a más országrészekhez hasonló színekből állítható össze.1 Némi eltérést az jelez, hogy megyénk már a múlt században is a kulturáltabb megyék közé tartozott,2 s itt még gyorsítani is szerették volna az általános fejlődést. A Szombathelyen megjelenő Vasmegyei Lapok 1870. január 2-án hosszú cikkben hadakozott „a nemzeti művelődés emelődése”, a kisebb-nagyobb közösségek önerejéből létrehozott művelődési fórumok elterjesztése és fejlesztése érdekében. A „Vasmegye értelmes közönségéhez s kizárólag a lelkész, tanító és jegyző urakhoz” szólva kérte a falusi értelmiséget: „éljenek a meggyőző, lelkesítő szavak varázs hatalmával, hassanak, oda minden alkalommal, hogy a nép művelődésének hathatós és tán legnagyobb elősegítőjét, a községi könyvtárakat mindenütt létrehozni törekedjenek”, továbbá, hogy „a nem ritkán haszontalan czélokra kivetett pénzt meggazdálkodva, ezután a községi könyvtárak felállítására fordítsák.” 747
