Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Petőcz András: Torzó, Hölderlin utolsó verseinek egyike (versek)
PETŐCZ ANDRÁS Torzó A fájdalom. A fájdalomhoz egészen közel. Már-már az öröm pillanata. Ahogy egymáshoz feszülnek a dolgok. Kicsit kegyetlenül. De mindenképpen. Mindenképpen összeszorított foggal. Zavartan; és mindig szemlesütve. Kerülve bármilyen tekintetet. Szomorúan és kielégületlenül. És rettenetesen elfáradva. És szorongatottan. És elhagyatottan. Hölderlin utolsó verseinek egyike Mint űzött vad. Ügy. Menekültem. Csipkebokor. Csipkebokor lángolt. Aztán minden. Minden elcsöndesült. Sűrű sötét. Valahonnét homoksivatag. Néhány ismerős arc. Villanások. Aztán megint. Most is csak morzsákat. Morzsákat rágok. Valahol. Valami. Nesz. Neszezés. Egy ajtó. Csak éppen . . . Csak éppen leírom. Ide. Le. Töredékek. Adjatok valamit! Gyújtsátok meg gyertyáimat! 722 Gyújtsátok föl égboltjaimat. Hadd lássam végre az isteneket.
