Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

— Tizenegy katasztert vittem a szövetkezetbe — figyeli Uraságod? — Volt egy lovam, két tehenem. A bognár szakmámmal nem éltem azelőtt, de akkor költött, mert a nevemen volt az ipar, annélkül nem lehetett javítóbrigád, hogy valaki ne legyen szakképzett közöttünk. Látja? — mutatta a pénzespapírt a tanácselnöknek. — Nekem hátulról a második a nyugdíjam, 1500 forint -— szólt felém, mintha tehetnék érte valamit. — Mi raktuk le az alapköveket, és mi lettünk a mostohagyerekek.

Horváth Jenő szőlője a szomszédban van, ne kerüljük el, megmutatja, ha már erre jártunk, igyunk meg valamit. Dicsérni való Bagics bácsi fürgesége, mondja, hogy még mostanában is meg tudott csinálni kádármódra egy kádat, de ezzel osak ürügyet keresett, hogy félrevonjon és megkérdezze:

— Ugye, maga gazdagyerek?

— Az voltam.

Valami bizalmasat akart mondani. Olyat, amit a tanácselnök előtt nem mert, de micsodát? Vagy dicséretnek szánta, hogy olyan okosan hallgatom, mintha azt erezném, amit ő, amiben szó nélkül is egyetértünk?

Nagyon sajnálom, csonkián kell hagymám mihályfai—sömjéni beszámolómat. Ígértem a Tekintetes Unnak, de a Vidosók nevelőnőjével nem találkozhattam, éppen a megállóiban várt a celldömölki autóbuszra.

— iMajid egyszer megkeresem Bojky néni — szóltam utána. Mostani írásom általa kerek lett volna, a helybeli, régi úrivilágiban már most jobban eligazodnánk. Mégsem búsulok, hiszen miatta is visszajövök még.

706