Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Labancz Gyula: Fakerülő árnyék (versciklus)
APOLLINAIRE-EOL fut ereimben a Szajna órámat szíj hidalja karomat szeli két evező nem vagyok jó szerető testemet hűség uralja EXODUS Sóhajt fenntart vízre kihajt a só sóhaj-társa legyen mit ad Isten ami nincsen hajnal se még vagyok aki vagyok BARTÓK AMERIKÁBAN egy tükörfényes hegedű állam az államban tüntető kottatartó-tábla kivonul teremből a hang és számon kéri a világot ŰSZÓGUMI (bagatell II.) az csak természetes hogy mossa kezét a vízibilire szoktatott emberiség MIRE.. . Mire nomád szemed lecövekel szedi sátorfáját a láng FORGÓAJTÓ Forgóajtó: sajt dobozban összezárnak élek ki benn épp megvagyok ki nem tudok jönni véled
/
