Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Török Sándor: Hunyadi Mátyás és birodalma

szágnagyi működés meg jutalmazása, itt pedig a kis János. Woyk testvéreit csak leplezésül említették, mert ők mégcsak társtulajdonosként sem szerepeltek soha, miután a vár Hunyadi Jánosé, utána Lászlóé, majd Mátyásé, végül Corvin Jánosé lett, aki kizárólagos tulajdonosként rendelkezett vele.4

2. Hunyadi anyjának magyarságát Karácsonyi János bizonyította be azzal, hogy csak katolikus anya nevezhette a lányát Klárának, mely név a görögkeletieknél ismeretlen volt. Ö Szapolyai (Zápolya) Klárában sejtette Vajk feleségét.5 Vajk Klára nevű lányát egyik forrás Hunyadi „soror uterina”-jának említi, tehát anyai féltestvérének.6 De féltestvér kellett legyen az ifjabb János is, kis Vajk — Hunfalvy szerint — Juonnak kereszteltetett keleti pópával. Ha ez vitatható is,7 le kell szögeznünk azt,hogy a két Hunyadi János esete lenne az egyetlen, amikor két élő testvért ugyanarra a névre keresztelnek, holott a név megkülönböztetést szolgál. János és Juon megkülönböztetés lehetett a családon belül, mint ahogy Hunyadi János és Oláh János országos viszonylatban. (Hunyadi Marina nevű nőtestvére volt Oláh Miklós érsek nagyanyja.)8

3. Zsigmond apaságát igazolja néhány vajdahunyadi falfestmény is, melyeket Szilágyi Erzsébet készíttetett.9 A hatalmas országnagynak, majd kormányzónak nem volt szüksége arra, hogy valótlan mende-mondák, pletykák öregbítsék hírnevét. Ha Vajkot tartotta volna apjának, nem tűrte volna annak megszégyenülését a kastélya falára festett freskók által. Ha valakit egekig magasztalunk mint a kereszténység hősét, ne tételezzünk föl róla ugyanakkor szélhámosságot: atyjának megtagadását s így meggyalázását is!

4. Az írásos bizonyítékok közül elsőnek Heltai 1568 és 75 között írt krónikáját (Chronika az Magyaroknak dolgairól) kell említenünk, mely általában Bonfini 1499 előtt elkészült, Hungaricarum Rerum Decades IV et dimidia című, munkájára támaszkodott, de Hunyadi János származásának Bonfini által előadott meséjét cáfolja és leszögezi Zsigmond apaságának tényét. Hóman szerint a „nép szájáról vette és jegyezte fel azt Heltai Gáspár.”10 Én nem tudom, honnan vette, de nyilván onnan, ahonnan Dán és Mircse havasalföldi vajdák harcának, Zsigmond két havasalföldi útjának, a Hunyadi János részére tett birtokadománynak, ez események kapcsán szerepet játszó személyek nevének, és Hunyadi anyja temetési helyének, Telkesnek ismeretét.11 Ezek az adatok nem szerepelnek Bonfininál, és másfél század múltán az egyszerű nép sem emlékezhetett rájuk. (Győrffy István etnográfus megállapította azt, hogy a nép emlékezete csak a nagyszülők koráig terjed, kiket még személyesen ismert és hallott.)

Mielőtt tovább mennénk, vessünk egy pillantást Bonfini idevonatkozó soraira. Valójában ő írja le legelsőként Hunyadi Zsigmondtól való származását, majd a pártában maradt anya férjhezadását és kárpótlását többek közt címerrel is, mely a hollót ábrázolja, csőrében a leánytól ellopott királyi jegygyűrűvel, kit ezért a király nem vett feleségül. Mindezt azonban Bonfini cáfolja. Előadni is csak azért volt kénytelen, mert nyilván köztudomású volt. A cáfolatnak általában két indítéka lehet: az ember megcáfolja a valótlant azért, hogy a valóságot publikálja, vagy megcáfolja az igazságot azért, hogy egy hazugságot hitessen el. Mindkét változatra számos példát tudnék felhozni, s e téren nem lennék egyedül. Elvileg egy harmadik eset is lehetséges: egy valótlanságot megcáfolni és egy másik valótlansággal helyettesíteni. Nem tudom, előfordult-e már ez a verzió a szakirodalomban? Bonfini cáfolja Zsigmond apaságát és e helyett előadja azt, hogy a Corvinusok Jupiter és Taygeta fiától, Lakedaimontól származnak, kinek ivadéka Marcus Valerius consul már fölvette a Corvinus nevet, mert egy Gallussal viaskodván holló jött segítségére. Hunyadi Holló nevű faluban született, címerét, a gyűrűs hollót, régi érmeken is látni. Anyja viszont a byzánci császároktól származott.12

Véleményem az, hogy vagy hiszünk Bonfininek vagy sem. Az olasz Bonfini volt az első a világon, aki észrevette a román nyelv latin jellegzetességeit. Latinul tudó magyar uraink és papjaink ezt nem tudták, és ez nem csoda. (Az 1846-ban megjelent AUSTRIA Universal-Kalender 170—72 oldalain érdekes értekezést olvashatunk

657