Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Petneki Áron: Mátyás király öröksége
PETNEKI ÁRON Mátyás király öröksége 1476. decemberében Fehérváratt, majd Budán örömünnepet ültek. Magyarország királya tartotta menyegzőjét a nápolyi király leányával. A lakodalomra valóban rá- illefct a mondás: hét országra szólt. A vőlegény hűbéresei és szövetségesei személyesen voltak jelen vagy követeik által képviseltették magukat. A budai udvar pompája elkápráztatta a vendégeket, pedig sokan közülük más európai udvarok fényűzését is ismerték. Lássuk csak, mit írt urának a pfialzi választófejedelem követe Mátyás budai bevonulásáról: „Majd a király és közvetlenül a választó- és egyéb fejedelmek követei előtt kilenc virágzó korú ifjú ment, mint a király komornyikjai, fényes öltözetben, nemes és pompásan felszerelt lovakon, ezüst kardosán, s öltözetükön a királyi címerek színeit viselvén. Ezeket ugyanannyi gyermek (=apród) követte, díszparipákon, amelyeknek zablája s minden szerszáma telisded teli volt a legnagyobb és legdrágább gyöngyökkel. Hanem a király, fehér paripán, túlragyogott mindenkit; lovának valameny- nyi ékszere arany, a királynak mind palástja, mind sarui, amelyekben lovagolt, elborítva gyöngyökkel és drágakövekkel.. A meghívottak lakomára gyülekeztek a budai várban. Fényűzésben itt sem volt hiány: „Ama terem egy nagyszerű, királyi fényhez méltó palota volt, dúsgazdag és piros selyemszőnyegekkel bevonva^ melyekbe elszórtan, számos gyöngy volt betűzve.” Az igazi fejedelmi gazdagságot azonban a királyi asztal előtt álló, hatalmas pohárszék képviselte, egymás fölötti nyolc polcán köröskörül arany és ezüst kelyhekkel, kupákkal, korsókkal. A pfalzi követ így folyatta: „A legalsó polcon két, ezüstből készült egyszarvú volt, az egyik igen nagy, a másik középszerű, s mindkettő homlokán ezen állat valóságos szarvaival. Az asztal előtt a padlózaton, szökőkút volt, remek és különleges mestermunka, háromszáz font (=azaz majd másfél mázsa!) ezüstből, oly magas, hogy egy szálas ember alig érhetné föl; s a kút mellett öt ezüst kenyérkosár. Egy egészen ezüst hordó is függött felakasztva, számos csővel és csappal, amiből a királyi s a többi asztalok számára bort csapoltak. Ezeken 'kívül még nyolc pohárszék volt; s a szökökutat, kenyértartókat s egyszarvúnkat összeszámítva, az összes asztalon kilencszáznyolcvan darab ezüst edény volt az akkor használt poharakon kívül.” Mátyást korántsem valamely barbár pompafitogtatás vezérelte vendégei elkáp- ráztatásában. A régi korok embere számára az uralkodói gazdagság, a kincstár, a műalkotásokkal teli palota egyben az ország erejét, hatalmát is jelentette. Magyar- ország a XV. század második felében igen fontos helyet töltött be az európai politikában, s ebben nem csupán az egyre megújuló török támadások föltartóztatása játszott szerepet. Hunyadi Mátyásnak határozott aspirációi voltak a német—római biro>- dalom császári trónjára. Elsősorban ez a törekvés vezette őt ausztriai hadjárataiban. Egy reménybeli császár pedig külsőségekben is meg kellett hogy mutassa: méltó az áhított rangra. Mátyás házassága Aragóniái Beatrix-szal nemcsak politikai szövetség volt, hanem lehetőséget teremtett arra i®, hogy a kor legmodernebb művészeti irányzata, az itáliai reneszánsz, utat találjon az Alpoktól északra fekvő területekre is. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg Mátyás kifinomult, kortársaií sokszor megelőző művészi, esztétikai érzéke nélkül. így jött létre az új stílusban átalakított budai palota, a visegrádi „földi paradi652
