Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Lőrinczy Huba: Tanulmány és vitairat (Király István: Intés az őrzőkhöz)

(az ezoterikust és a realistát), valamint a tükrözés- és a teremtésesztétikát. Jogos a konfrontálás, ámde vajon teljességgel kizáró ellentét formájában? Más-más irányba mutat csakugyan e két líratípus, más a viszonyuk a valósághoz, más cél érdekében mozgósítják a közvetett mimézis adta lehetőségeket, ám az ezoterikus sem abszolutizálhatja a teremtés gesztusát a tükrözés ellenében. Megvetőn hátat fordítani a világnak, lemondani a valóságformálásról lehetséges, maradéktalanul önkörünkbe zárkózni képtelenség. Emersonnel szólva: „Senki sem teheti függetlenné magát korától és környezetétől, senki sem alkothat olyan művet, amelyben ne volna része kora nevelésének, vallásának, erkölcseinek, művészetének” — s hozzáten- nők: társadalmának. Bármi szellemes és plasztikus Király István „ablaktalan mo- nász” kifejezése, jelentését metaforikusnak, hatályát részlegesnek érezzük; Füst Milán, Szabó Lőrinc avagy Gottfried Benn költészetét csak korlátozott érvénnyel minősítheti. S hadd igazítsuk ki e fejezet egy apró tolihibáját: Mallarmé híres — Degas-hoz intézett — szavai szerint a költemény nem gondolatokból, hanem szavakból készül. A könyv érzelmeket említ gondolatok helyett — nyilván az okfejtés lendületében.

A nagy, a korszerű költészet jellemzőjeként tételezi a polifóniát a monográfus. Egy-kétszer azonban — pl. az E nagy tivornyán c. vers egyébként mintaszerű elemzése közben — szűkítő értelemben használja a fogalmat, kapcsolván a realista lírához, mint arra különösképp jellemzőt. Elfogadjuk e véleményt, bár a nemrealista költészeté is a polifónia: Auden, Benn, Füst Milán és mások műve a tanúság reá.

Még néhány kisebb megjegyzés: teljességgel érthető, hogy a könyv Ady nagy- szerűségére ügyel első renden, kései költészetének zseniális újdonságait hangsúlyozza mindenekelőtt. Kevés szó esik e líra gyengébb produktumairól (ámbár akad példa erre is, vö.: A nagy Híd interpretációjával), bizonyos esztétikai egyenetlenségeiről. A Nyögök s mind terhemmel c. vers Hatvány kihagyatta középső strófáját magunk is egy kissé nyersnek, megformálatlannak (Babits szavaival élve: „nem egészen kialakulténak) tartjuk, noha gondolati ereje, magvassága kétségtelen. Szívesen olvastunk volna többet Király István esztétikai természetű fenntartásairól! — Csinszka megítélésében jócskán módosult korábbi álláspontunk, ám hajdani op- pozíciónkból is megmaradt még valami. Mesteriek, lélektani-biográfiai remeklések a róla szóló fejezetek — egy leheletnyi idealizálást mégis érzünk. — Király a szarajevói lövéstől számítja az értékválság korát, a huszadik századot — szerintünk e pillanat szimbolikus volt csupán, inkább csak a felszínre hozta, látványossá, botrányossá fokozta a már régóta meglevő, csak épp lappangó konfúziót, melyre a maga módján korábban is reagált már művészet és gondolat. — S végezetül: kár, hogy e kitűnő könyvet sem kerülték el a sajtóhibák (több is akad pl. a Készülés tavaszi utazásra szövegében stb.), hogy a II. kötet 642: oldalán összekuszálódtak a jegyzetek (280—283.).

ÖSSZEGEZÉS: Függetlenül ellenvetéseinktől (sőt: velük együtt!) a legnagyobb elismerés illeti e monográfiát. Eseményszámba megy irodalmi életünkben. Sajnos, csak keveset tudtunk megérzékíteni Király vállalkozásának gazdagságából, arányaiból és jelentőségéből. Nem végső, abszolút olvasata ez Ady kései lírájának — e hangzatos minősítés ellen a szerző tiltakoznék legelsőül —, ám a jelenlegi optimális olvasat rangját feltétlenül kiérdemli. Lehet eztán is másként látni, másként interpretálni Ady Endrét (vannak bizonnyal, kik nem Király módján döntenének a költő optimizmusának-pesszimizmusának kérdésében) — lehet, sőt, szükséges a további vita. Ez utóbbihoz viszont — a szakmai fair play szabályai szerint — kellő súlyú érvek kellenek.

Adósunk még a szerző a poéta 1912—1914 közötti korszakának elemzésével. Miért halasztódott el ennek megírása, tudtul adja az előszó. Reméljük, nem sokáig várat magára a „kiegészítés”! Hogyan is buzdította Petőfi Aranyt a „két” Toldi elkészülte után? „... ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen. Annak meg kell lennie, ha háromszor halsz is bele. Olvaszd egy nagyszerű egésszé.” Csak ezt kérhetjük magunk is Király Istvántól.

(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.)

638