Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Pósfai János: In memoriam Kulcsár János
Kulcsár János felejthetetlen pályatárs volt. Húsz évvel ezelőtt együtt kezdtük azt a szervező, laptervező, lapteremtő munkát, amelynek eredményeként az Életünk elindult a maga útján. Győrből jött közénk. Verseivel szelíd intelmeket és kemény igazságokat vetített az égre. Hite láng volt, bizalma határtalan, s úgy tűnt: együtt világmegváltó tettekre is képesók vagyunk. Az irodalmi lap megindítását akikor nem is tartottuk sokkal kevesebbnek. A vasi, a zalai, a Győr-Sopron és a Fejér megyei ónod alombarátok, megszállottak csapatával 1963-ban adtuk az olvasó kezébe az antológia-sorozatként indult lap első számát. Jeles támogatónk, hűséges segítőtársunk volt az Írószövetségtől Fábián Zoltán is, aki — sajogj csak fájdalom! — szintén tragikus halottunk azóta. Az első botladozó évek után Kulcsár Jánosra bízták a folyóirattá vált antológia-sorozat szerkesztését. Felkészülten, a hozzáértők akarásával kormányozta a négy megye irodalmáraiból verbuvált szerkesztői gárdát, s a sok gonddal, nyűggel tetézett közös munka hónapról hónapra megteremtette gyümölcsét. Mellékállásban csaknem egy évtizeden át volt Kulcsár János főszerkesztője az Életünknek, amely ez idő alatt eresztett gyökeret a nyugat-dunántúli régióban, s tette meg az első lépéseket a mai folyóirat közismert népszerűsége felé. Sértődés nélkül vonult vissza később, s élt teljes szívvel, odaadással választott hivatásának, az újságírásnak. A szinte mindent tudó fölényével, de a mindenkinek segíteni akaró szándékával munkálkodott közöttünk. A fentről mesz- szebbre látók magabiztosságával szemlélte a világot amelynek gondjaiból néha többet vállalt a kelleténél. Hallatlan műveltsége, tehetsége alkalmassá tette a legnehezebb műfajok gyakorlására is az újságírásban, de a legapróbb köznapi munkát is elvállalta, s ugyanolyan szerető gondossággal, becsülettel a hivatás tisztes alázatával elvégezte azt is. Irodalmi munkássága, tehetsége országosan is ismertté tette a nevét. Műveinek sokasága, hagyatéka megméretésre vár. A versírással néhány évvel ezelőtt szakított. Konok meggyőződéssel bizonygatta, hogy olyan óriások, mint Nagy László, Juhász Ferenc vagy Pilinszky Jiános mellett neki nincs joga a versíráshoz, miközben verskazlakat gondozott; hihetetlen önfegyelemmel jószándékú tanácsokkal látta el a hozzá bekopogó fiatal költőket — tanította őket verset írni. A tárcanaveUa egyik legjobb művelője volt a napilapnál. Színházi kritikái, könyvrecenziói, az irodalmi életet, általában a kulturális és alkotó műhelyek munkáját támogató írásai mellett könyvet írt a szombathelyi származású Kultsár Istvánról. Tudása, műveltsége birtokában mindig megőrizte emberi tisztességét. Fennhéjázó soha nem volt, szerényen megmosolyogta az ostobákat, de megsérteni őket se tudta. Ember volt. Nélkülözhetetlen jó barát, akit helyettesíteni lehet, de pótolni nem. Mindössze 48 évet élt... Pósfai János 820
