Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XXVIII. (életrajzi esszé)
csapatok vonulását már a dászemeívényről nézi, ott áll Rákosi, Rajk és az egyenruhás Péter Gábor mellett... Nem egészen két hónappal később, június 22-én pedig a Honvédség Háza/ nagytermében ül, elnökségi asztal mögött, Farkas Mihály bal oldalán, mellette Sólyom László. A miniszter jobbján Nógrádi Sándor, altábomagyi uniformisban, és Marosán György, az MDP főtitkárhelyettese. Szemben velük, az első padsorban a tábornokok: Beleznay, Pórifify, Rávay, Illy Gusztáv és a többiek. A honvédségi MDP-szervezetek aktívaülése főijük, a falon vörös drapéria, fehéren villogó betűkkel: VESSZENEK AZ ÁRULÓK! Farkas Mihály beszól, Rákosi nevét mondja, ütemes taps, éljenzés követi; aztán kiejti Rajk László nevét, (fütyülés, fúj olás, ütemes kórus: kötelet a nyakukra!... Szavazás következik, karok erdeje emelkedik a magasba, az első sorban, az elnökségi asztalnál is jóváhagyják a határozati javaslatot: „A többszörösen áruló Rajkkal és bandájával szemben nincs helye irgalomnak. Azt is kérjük Politikai Bizottságunktól és Rákosi elvtárstól, hogy még írmagját se hagyja meg az árulásnak Pártunfeban7 és a jövőben is csírájában fojtsa el a reakciónak minden hasonló kísérletezését.” Két héttel később, július 5-én, Balatoni ellén letartóztatják Pálffy Györgyöt. A feleség így emlékezik: „Másnap két tiszttársa, Pórtffy Gyuri és Láncz Pista — barátai, volt évfolyamtársai is egyben — hivatalos ügyben keresik. Elmondom a történeteket, riadtan, értetlenül hallgatják. Próbálnak nyugtatni, ez csak valami szörnyű félreértés lehet, megölelnek búcsúzásul, és ígérik, hogy amint megtudnak valamit, azonnal értesítenek. Láncz Pistát pár nappal később letartóztatják, ő lesz a vád egyik tanúja, aztán elítélik 15 évre. Pórffy pedig cikket ír a Szabad Népbe, megnyugtatja a régi tiszteket, hogy ha hűséggel szolgálnak, akkor nincs féltenivalójuk.” 1949. július 17. — ragyogó nyári vasárnap reggel. A régi Ludoviceum-épü- let hátsó oromzatán drapéria, rajta a felirat: A NÉPPEL TŰZÖN-VÍZEN ÁT! A bejárat előtt 11848-as és 1919-es hadilobogók sora, Ferenc József egykori mellszobrának talapzatáról Kossuth tekint, dísz-őrséggel körülvéve, a nagyrét felé, ahol vadonatúj tiszti uniformisban sorakozott fel a Kossuth Akadémia harmadik avatandó évfolyama. Velük szemben a tribünökön kendős asszonyok csizmás parasztemberek, ünneplőbe öltözött munkások. A díszemelvényen — ugyanott, ahol Ferenc József, Horthy, József főherceg ültek valamikor — Kádár János, Ratkó Anna, Kállai Gyula, Rónai Sándor, körülöttük i tábornoki kar. Farkas Mihály elláp a gyalogosak, tüzérek, utászok, híradósod és repülők 'oszlopai előtt, aztán felhangzik a Himnusz, kezdődik az avatás. Rá vay Kálmán beszél, az akadémia parancsnoka: „Szeressétek al-árendeltjeite két... fejlesszétek bennük nagyra a forradalmi éberséget, amellyel elejét ve hetjük a hazaárulók és kémek ármánykodásának, még ha júdásmódra jóba rátnak álcázzák is magukat...” Kürtszó harsan, lassú díszlépésben a dísztri bűn elé hozzák az akadémia zászlaját, a kezek esküre emelkednek: Én, a dől gozó magyar nép fia... Roppan az avatást lezáró díszsortűz, aztán Farka Mihály beszél, a tábornokok feszülten figyelnek, tudják, hogy most mindé szónak különös jelentősége lehet: „Az ellenség azt a nézetet terjeszti a hadseregben, hogy a régi tiszteket ri ki akarjuk szorítani a hadseregből, és csak addig használjuk fel őket, arrg az új tisztek kinevelődnek ... Igaz-e, hogy nekünk ez a véleményünk? Net, nem igaz! Mi nem a régi tiszteket akarjuk a hadseregből kiszorítani, hanet a hadsereg tisztikarába befurakodott ellenséget, tekintet nélkül arra, hogy r61
