Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek - Szűcs Imre: Fekete szárnyú szél
letét tartom kártékonynak, azt a hamis szemléletet, mely látszatokkal fedi el a lényeget, mely esztétikai formálás helyett elaggott életképekkel próbálja a költőiség látszatát fenntartani. Az olvasó értéket s nem értékspekulációt vár a költőktől. A Fekete szárnyú szél kötet címével is jelezni akarja hovatartozását. Fekete — mint expresszív szín, szél — mint expresszív jelentéstartalmú szó, szárny — mint a repülés, mozgás, költészet szimbóluma. Csupa energia, magabiztosság, megerősítve a komorság hatásos árnyalatával... Első ciklusa a gyermekkor visszaidézése (Megidézett gyermekkor). Hogy milyen ez a világ? Arany az „életszagúságát”, Vörösmarty a vadromantikáját irigyelhetné meg. Nagyanyók mesélnek itt a kicsinyeknek, meg a „tündérszép meséket olvasó Piroska tanítónéni”. A gyermekkori csínyek jótékony mosolyt csalnak a szerző ajka köré, de félő, csak ő mosolyog saját tréfáin. Mert hogyan is írja le Szűcs a póklyukakba hugyozó gyerekek esetét? (kiemelések tőlem — Z. T.!) Mint látjuk, keveredik itt a klozethumor és a költők számára oly káros eufemizmus. Avagy, hogyan jelentkezik máshol a burkolt perverzió: „...és jól megpapu- csoztuk egymás jenekét / megpapucsoztuk..Az eddigi példák a versszerűen előadott sztorikra voltak jellemzőek. A Ballada kezdősorai viszont a képzavarra: „Az ég falán / rést ütött / parittyakő / eltalált / egy riadt röptű / pacsirtát...” Kérdés itt az, mi van az ég falán túl, hogyan került oda (túl) a pacsirta, miért riadt a röpte, mikor még nem tudja, hogy vészesen közeledik felé a szűcsi parity- tyakő? Ahol lírai, ott méginkább közhelyes. Milyenek is (szerinte) a madárijesztők? „Állnak. Földbeszúrva. Kardok. Keresztek. Krisztusok. Mezők felkiáltó jelei". Hányszor, de hányszor olvastuk ezeket jobb-rosszabb költeményekben? Avagy, hányszor sütötték már el nekünk (fölöslegesen többnyire), hogy a gyermekláncfűnek „ejtőernyője" van? Számtalan kínrímet, csasztuska-szerű üres rigmust hozhatnánk elő e könyvből. Sajnos, nem tudnánk mit szembeállítani velük, mint komoly költői értéket, a gyűjteményből. Mit kezdhetnénk például eme elmés kétsorossal? Szűcs tehát a költészet alapvető követelményeivel, a költeménnyel szemben támasztott lehetséges elvárásokkal sincs tisztában. Filozofálgatása így válik megmosolyogtató sekélyességgé. Egyik — számomra legelretten több kérdése: „... mi le- gyek: / féreg vagy pillangó?" Tanácstalan vagyok. Pillangó bizonyára már nehezen lesz belőle. Féreggé lenni meg — minek, ha nem muszáj? Szétvetett lábakkal itt álltuk körül a hüvelykujjnyi kerek nyílásokat, hogy habos sört csapolva csördítsük ki a szongáriai cselőpókokat... Vonzás és viszonzás. (Barátság) m
