Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)

ként is végigkóstollhatja a szolgálat gyönyörűségeit, s vigyázhatja „József-dísz- őrként” a [főhercegi álmot a Szent Gyöngy téri palota előtt. Játszhat seggre- verősdit az őrszobáin, és rohanhat a puskaállványhoz, ha a sorompó őr fegyverbe szólítja a készültséget egy-egy piros lampaszos főméltóság érkezésekor. És szidhatja a lilaruhás rém, „Guszti néni” fenséges édesanyját, amikor újra és újra felhangzik a háromszoros kiáltás: Fegyverbe! Fegyverbe! Fegyve-e-er- be! — mert József főherceg kövér hitvese imádja ugráltatni az őrséget, jó játéknak tartja, hogy napjában többszlör is megmutatja magát... De valószínűleg Oesterreicher akadémikusnak sincs ellenére a vasárnap déli ceremónia, az idegenforgalmi látványosságnak számító zenés őrségváltás, amikor ők sorakoznak az épület előtt, s a Puskával tisztelegj! vezényszó után — közben kattognak a fényképezőgépek — felcsendül a Himnusz, s a két zászlóstiiszt lassú díszmenetben átkíséri a lobogót a felváltó őrség jobbszámyára ...

A Ludovikás Levente 19l31-es száma megörökítette az 1930. december 3-i Borbála-ünnep programját. Ügy látszik, a fénypont Isépy és Simon akadémikusok történelmi színjátéka volt —, Gábor Áron ágyúi — amelyben „Szent Borbálát Eszenyi Olga úrleány személyesítette meg tökéletesen, de a színdarab minden egyes akadémikus-szereplője is kiváló,an alakította szerepét”. Majd Szi- nay tábornok áldozott a Borbála-oltárnál, s „ezt a jelenlevő tüzértisztek virágáldozata követte”. A műsor második része: ^Akadémikus revue. Közreműködött : Mr. Brown — jazz, Lewis Stop és hat válogatott Ar-Tiller girl...” Természetesen „nagy érdeklődés fogadta a hagyományos Borbála-tekercs felolvasását; a korszerű jelmezekbe öltözött komoly (bírák közel 10 méteres tekercse először a tanári kar tüzér tagjait bírálta el találó, de sehol sem bántó versikékkel, majd az avatásra váró II. évfolyam kapta meg kellő számú botütés kíséretében vétkeiért a büntetését.” Végül „az ünneplő közönség az akadémi- kusi jazz-zenekar és az elsőrangúan működő zenegép muzsikája mellett a legjobb hangulatban maradt együtt a késő égjeli órákig.” Az ember már-már meglepődnék az akadémián uralkodó (frivol, kozmopolita légkör miatt, de a tudósító — Almay Bála százados — hirtelen hangot vált, és így fejezi be írását: „Sic itur ad astra! Csak fel a szívekkel! Ez az eszmevilág, ez a lelkesedés kiegyenlíti a számbeli és anyagi túlsúlyt! Adja az Isten, hogy mihamarabb a Kárpátok bérceiről hirdesse Nagymagyarországnak ágyúink szava: Szent Borbála megsegített!”

És valóban úgy tetszik: a revízió ügye ismét előre mozog. Október közepén Romain Rolland sürgette a békeszerződések felülvizsgálatát, a hónap végén pedig Mussolini a fasiszta nagytanács ülésén hangsúlyozta: a revízió az egész világ érdeke. Léon Blum, a francia szocialisták vezetője tüstént reagált a Populate hasábjain: a Duce tehát „hivatalosan is megindította az akciót”, ideje lenne sürgősen elkezdeni a tárgyalásokat, hogy „kivehessük kezéből a propagandának ezt az eszközét”. Tardieu miniszterelnök viszont hajthatatlan: a francia parlament november 13-iki vitájában kijelenti, hogy a népszövetségi paktum 19. szakasza, bárhogy csavargassák is egyesek, nem ad módot a íbékereví- zióra. Pár nappal később Bethlen nyilatkozik a New York Timesnak, eléggé óvatosan: „Mi a magyar nemzetiséghez tartozó testvéreinket akarjuk visszanyerni, és népszavazást kívánunk, amely megállapítsa, vajon bizonyos más nemzetiségek is vissza akarnak-e térni hozzánk vagy nem?”

November ,20-án Curtius német külügyiminiszter következik, ö is óvatos. Kijelenti, hogy a versailles-i szerződés egyes pontjai nem lehetnek örök törvények Európa számára; a német nép a mostani állapotokkal — „különösen ke566