Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)

az Oroszlános Kapu lépcsőzetét, Horthy teljes tengemagyi díszben áll a koporsó mögé — a Biller Irénre célzó pesti vicc szerint csak a „Vas macskája” hiányzik az oldaláról —, a díszmagyarba öltözött államférfiak között ott ballag a halott miniszter államtitkára, Dréhr Imre, áki hamarosan lemondásra kényszerül, majd — amikor néhai főnöke helyett is őrá szabják ki a börtönbüntetést a korszak legnagyobb és legzavarosabb panama-sorozatáért — meghal, „gentlemanlike” módon: főbe lövi magát.

Szeptember 16-én Apponyi a versailles-d békerendszer ellen szólal fel a Népszövetség nemzetiségi vitáján; Poincaré viszont „kalandos összeesküvésnek” minősíti a revíziós törekvéseket az Excelsior hasábjain. E napon zajlanak a német választások. Hitler, aki 1928-ban még csak 18OO ezer rvoksot kapott, most hatmillió szavazat birtokában a birodalom második legnagyobb pártjának vezére. Három nappal a választás után már a müncheni nagygyűlésen harsog a hangja: „Szorosabbra kell húzni a rohaimsisak szíját!” Bizony, a harc még nem dőlt el, hiszen a szociáldemokraták, ha nem is növelték mandátumaik számát, de még mindig az első helyen vannak, a kommunisták pedig felzárkóztak a harmadikra. A Kladderadatsch karikaturistája Buridán szamaraként rajzolja meg a választás utáni Németországot, amint habozik a szovjetcsillagos és horogkeresztes szénacsomó között. Briand pedig, aki épp most alakítja meg Géniben a „Páneurópa-bizottságot”, a Simplicissimus gúnyképén bánatos faun, aki Pánsípját fújva nézi, amint a szépséges Európát elragadja John Bull, az angol bika; de ott van már Hitler is, aki a Tőke vaskos kötetét próbálja kiragadni a szellem-Marx kezéből.

Berlinben -épp most vetítik Remarque világháborús siker-regényének — Nyugaton a helyzet változatlan — amerikai filmváltozatát. Azaz: csak próbálják vetíteni. A mozik előtt rendőri készültség, de az SA legényei erősebbek: sikerül „megvédeni” a közönséget a „német katonabecsületet sárba rántó” filmtől. Különös fintor: szeptember végén Prágában is zúzzák a mozik reklám-kirakatait, nem kellenek a német filmek! — de mivel a forgalmazók többnyire zsidók, a tömeg összetöri az izraelita egyesületi székház berendezését is.

Lord Rothermere érti az „idők szavát”; érdeklődése villámgyorsan fordul Rómától Berlin felé. Szeptember végén a Daily Mailben cikkezve kijelenti: „A politikai befolyásnak az az eltolódása, amely Németországban a nemzeti szocialisták javára következett be, Európa többi része számára előnyös: újabb gát ez a boisevizmussal szemben.” A „nemes lord” ezúttal valóban jól méri fel a helyzetet, szavai jóslatnak is beillenek: „A nemzeti szocialista kormány ura- lomralépésének napján Németország valami sokkal hatalmasabbat fog megvalósítani, mint az Ausztriával való uniót. Hatókörébe vonja nemcsak a hárommillió csehszlovákiai németet és hárommillió csehszlovákiai és romániai magyart, hanem az egész magyar nemzetet.. .Létrejön egy több mint százmilliónyi szorosan szervezett tömb Közép-Európában ... A szövetséges hatalmak vaksága következtében a vesztes háború katasztrófájából Németország olyan hatalmas politikai bázist épít ki magának, amelyre győztesként nem lett volna képes.”

Ügy tűnik, az egyetlen államférfi Masaryk, aki közös veszedelemként érzékeli az eseményeket. Szeptember 29-én nyilatkozatot ad a londoni General Pressnek, amelyben ezeket mondja: „Ami Magyarországot illeti, a veszélymomentum a magyarok részéről követett agresszív politikában van. Nehézségeikben teljesen együtt érzek a magyarokkal, és kedvező körülmények között kész volnék arra, hogy a meglévő határ módosítását az ő javukra fontolóra vegyem;

564