Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)
SZARAZ GYÖRGY A tábornok XXVII. A jövendő főhadnagy viszont ekkortájt aligha figyel a politikára. Június 00-án zártáik le a Ludovikán a második (félévet. Oestenreidher Györgynek ilß jelese van: gyakorlati kiképzésiből, gyakorlati és szolgálati szabályzatismeretből, vívás- és tornából, hadseregszervezésből, történelemből, tereptanból, tüzér- és műszaki ismeretből, híradó szolgálatból, földmértanból, rádióelméletből, bolgár nyelvből, lovaglás-hajtásból és — javítva az első félév „jó” eredményét — vegytani technológiából, sőt katonai iránytanból is. Látszik, hogy tüzér szakszolgálatos létére nem erőlteti magát a „fölöslegesebb” tárgyakban: gyalogsági lövéstanból, gyalogsági fegyverismeretből, egészségügyi szolgálatból, általános fegyvertanból, felsőbb matematikából megelégszik a „jó” osztályzattal, de ezt a jegyet kaplja — a félévi jeles helyett — harcászatból is. Viszont eltűnik az egyetlen — s eddig örökösnek látszó — elégséges: ábrázoló mértaniból is „jó”. Magaviseleté változatlanul „igen jó”, egységszáma 85, tehát marad a két kitüntetési sáv. De úgy látszik, mások ugyancsak rákapcsoltak, mert a félévinél magasabb ^fontszámával is visszaszorul a hetedik helyről a tizedikre harminc főnyi osztályában. Rekkenő hőségben folynak a nyári gyakorlatok; a június 28-ra tervezett Ludovika-centenárium ünnepségei elmaradnak, nem készült el az emléktábla, Szimay tábornok októberre halasztja a ceremóniát. Június 30-án viszont Mainzban zajlik az utolsó francia katonai parádé. Guillaumat tábornok megszemléli az elvonuló egységet, aztán bevonják a trikolórt a választófejedelmek palotájának ormáról, s a csapatok dobpergés közepette, néptelen utcákon át vonulnak el a vasútállomás felé. Kora délután éri el a badharachi partot az első német vadászzászlóalj, harsog a Wacht am Rhein, a parancsnok megmártatja a csapatzászlót a folyó vizében. Az utcákon őrjöngve ünnepel a tömeg, a berlini francia nagykövet fogalmazza a megnyugtató táviratot Párizs számára: „Miután Gtresemann politikájának első célját elérték, Németország most kelet felé fordul.” Igaz, a firenzei II 420 karikaturistájának más a véleménye: rajzán frigiai sapkás Marianne fogadja a Rajnától hazatérő francia bakát, aki megnyugtatja: igen jó barátságban vált el a németektől, akik megígérték, hamarosan visszaadják a látogatást... Bethlen, aki június derekán megjárta Londont, július 7-én magabiztosan mondja debreceni bestédében: „Páneurópa kedvéért nem lehet megkövesíteni a trianoni határokat.” Egy hétre rá kész a -magyar válaszjegyzék Briand memorandumára: nem fogadhatunk el olyan megoldást, amely megváltoztatha- tatlanná tenné a békeszerződésben rögzített állapotokat. Augusztus 18-án a Körtéren leleplezik Izabella főhercegnő ajándékát, a Kisfaludi Stróbl Zsigmond — ki más? — készítette Szent Imre szobrot, s ezzel elkezdődik a „liliomos királyfi” emlékének szentelt ünnepségsorozat. Másnap a pápai legátus, Sincero bíboros misézik a Vérmezőn, este hajófelvonulás, kivi555
