Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - Fodor András: Ismerkedés Milan Rúfusszal

A szlovák költő lírájának vannak azonban a kortárs európai költészettel közvetlenebbül is érintkező mezsgyéi. Szembetűnőek animálisan gyöngéd érzékenysége megnyilatkozásai: a legapróbb lelki rezzenéseket is egymásra réteg- ző, mindig szomorú alaptónusú hangulatrajzok, melyek szinte a fiatal Rilkét juttatják eszünkbe.

S zeng a táj csendesen, mint egy orgona, este.

Fényien ek a keskeny szántók törékeny billentyűi.

S szitál a korái, az ősi korái a zöld hegyekre.

(Tőzsér Árpád fordítása)

Pünkösdreggelek mésztől illatosak.

Már csak bennünk.

Lelkűnkben élnek

és fehéren fénylenek a forráshoz

zarándokló emlékezet színes üvegén.

Olyan volt a szoba, mint egy fehér tojás.

A tiszta falukat puha csőrével ütögette az ünnep, szárnyával kopogtatott.

Mész.

Tojáshéj alattunk

Üres, elhagyott,

mint a madarak fészke alatt

— az a törékeny fehér.

(Ozsvald Árpád fordítása)

És innét már csak egy lépés a szavak redukciója, a kihagyások, a csend poézise. Rúífust nem a kevéssel sokat akarás ikiihívó divatja juttatta el idáig, hanem saját szigorúsága, a választott szavak iránti felelőssége.

Prózai reflexióiban evidenciákat mond ki („számomra a költészet mindig mélységesen az erkölcs és az igazság ügye volt” ... „Bármily életkorban többet ér az igaz bánat az általános, a kötelező lelkendezésnél”

........A költő az az emb

er, akit nem fosztottak meg gyermekkorától...”), de elmélkedéseire is mindenkor a személyes őszinteség, a filozófiai megközelítés igénye jellemző. Alkalmi publicisztikái is üdítően komoly szövegek.

Elhihetj ük neki, hogy mindmáig őrzi magában a gyerekkori örökséget, az ember és természet együttélésének harmóniáját, hogy számára a művészet az életben való részvétel egyik formája — s hogy bármennyire vonzza a csönd, nem hallgat el, mert a közlésnek, a társadalommal való osztozkodásnak is belső szükségét érzi.

Nem hiszem, hogy méltó módon fordítottam Rúifus verseit. Talán ha konzultálni tudtam volna a határon túli válogatókkal! Így a forma zártsága és a közvetlen beszéd oldottsága a javasolt trochaikus formákban kissé feszélyezett

548