Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

pota? ötezer kötetes könyvtár, de csak a diákok, meg az öregek olvasnak, közből dolgoznak látástól vakulásdg, csak akkor érdeklődnek a kultúra iránt, ha már révbe jutottak. Azt mondja János: „Senki sem gondol arra, hogy az embernek lelki öröksége is van. Hiába van nekem műemlékem, fontosnak alig tartják” — nagyon okosnak és fontosnak tartom általában, s itt éppen a Tekintetes Ür irányában annál inkább.

— Még tudják, kiről van a Berzsenyi utca elnevezve, de a Bercsényit már nem. Csak azt kellene mondani a tanítónak, itt Kemenesmihálytfán eskette föl Rákóczira a papokat és a tanítókat a Vidos-kúria udvarán, ahol Bojkyné lakik

Senki sem gondol arra, hogy az embernek lelki öröksége is van?

Hát a sösmjóni Berzsenyi-házról nem is szólok? Mért kell a falu végéről elindulnom, Kegyelmed türelmét táncoltatnom — kérdezhetné? Mielőtt oda elmennék, idézek öt évvel előbbi újságcikkemből, hiszen a ház akkori (állapota annyira megállapodottnak tűnő volt, hogy újabb látogatásomra nem igen változhatott.

„A falu főutcája közepén volt a háza. Nem a mai, ez a nyeregtetős, amelyet 1919-ben új tulajdonosai építettek, aztán újabb gazdái többször átalakítottak. Előtte emléktábla a hétköznapok hervadt, száraz koszorújával. Udvarán vasárnap délelőtti életkép: motort szerel két férfi. Vigyáznunk kell, hogy a keskeny udvaron szét ne rúgjuk a csavarokat, a szerszámokat az olajos rongyokról. A konyhában főzéshez készülődik az asszony. A kisgyerek a szerelge- tők között ácsorog. Hátul egy Berzsenyi ifalmatradvány, a mai ház utolsó része, hozzátámasztva a szokásos falusi árnyékszék, mögötte a mező, a százados vakolatba karcolt illetlen ábrák. Most minden felejtésünkre vall. Nem okolhatom