Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - WEÖRES SÁNDOR HETVENÉVES - Radnóti Zsuzsa: Beszélgetés Weöres Sándorral

verbalitás és a cselekmény ideális arányban keveredik. És véleményem szerint ez az első sajátosan eredeti, össze nem téveszthetően weöresi mű, vagyis a költőre jellemző, legbensőbb filozófiai és stílusjegyek először jelentek meg drámai formában is. Tehát az ősjátékosság, a metamorforis képessége, az ellentétek végleges összeszikráztatása, a létevidenciák felmutatása és az elementáris nyelvi varázslat és humor.

Szeretném, Iha Radnóti Zsuzsának ebben igaza lenne, hogy a drámák fejlődtek és izmosodtak, de én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy itt a kezdet volt-e jobb, vagy a (folytatás vagy a befejezés.

Ezek szerint mégsem kell a színház mankóként, a remekművek úgy is maguktól, írói magányokban születnek meg?

Igen, magányban is, sőt magányban talán miég inkább. Megvan ez a kétiféleség, vannak a magányban születő és előadást nem kívánó darabok, amelyeket, ha igazán remekművök, ennek ellenére később mégis előadják és megvannak azok a színdarabok, amik a dnámatedhnika terén otthonosak és magabiztosábbak. Mind a két típus megvan, az, amit a színház és a közönség igényel és az is, amihez csak később, többnyire a szerző halála után nyúlnak.

ön most nagyon megbocsájtó a magyar színházzal szemben. Így tehát mi, színházi emberek, ne vegyük magunkra azt a felelősséget, hogy nem született több Weöres Sándor-dráma?

Nem, semmiképpen. Ez valahogy belső dolog, hogy a líra továbbélt bennem, de a dráma valahogy elhalt.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

522