Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Jávor Ottó: A Szörny (elbeszélés)

térjek, az öngyilkossági kísérlet után mégiscsak talpra állt, ismét beépült Zsarátnok vezetésébe, igaz, kisgazdapárti ellenzékként, de kellett a városnak egy népszerű á-lellenzék. Mert már elfelejtették Berci bácsi szenét, csak a lövésre emlékeztek, a mozdulatra, ahogy nagybátyám maga felé fordítja a revolvert azzal az elhatározással, hogy tisztára mossa magát, azaz végleg lemegy a színről, vagy végleg beépül. Ez utóbbi sikerült, mégpedig úgy, hogy látszatra kívül maradt. (A látszat, urak, a látszat Magyarországon mindig többet nyomott a latba, mint a valóság. De -mit magyarázzam éppen nektek.) Velem együtt ti is végigtanulmányoztátok a párttörténetet, tehát megértitek, ha úgy fogalmazok: nem vitás, Pista bácsi dialektikus egyéniség. Ráadásul fenomenális elhitető képességgel rendelkezett. El tudta hitetni önmagával saját nagyságát. Tisztességes embert nem tűr meg az élet, beszélte be magának, és öngyilkos lett úgy, hogy életben maradt.

Aztán mégiscsak meghalt szegény. A háború után, 1946-ban. Mondanom se kell, megint a rokonoknak köszönhette a vesztét, új,na a Szentkálnayak, pfúj, már a nevükből is árad a parfümszag. Egyetlen ház sérült meg a front során Zsarátnokon, a Szentikálnay-villa. Mindig arra vágyott boldogult Pista bácsi, hogy az övé legyen, ő lakja. Mint a kisgazdapárt helyi elnöke éppen az elhagyott ház falait vizsgálta, ugyanis ki akarta igényelni a villát, a földszint jobb szárnyán lett volna a pártiroda, a bal szárnyat meg az emeletet foglalta volna el ő. (Fűtés, világítás, takarítás, személyzet: titkárnő, gépíró, szobalány, sofőr persze a párt kontójára. Bizonyára eszébe jutott a régi, az első házszemle, amikor Lina azt kérdezte: miből fogja maga -ezt kifűteni? Haha, mindent megold a demokrácia.) Forró májusi nap volt, a kerítés mellett por, az udvaron sarjadó gyepből két hintacölöp ágaskodott a nap felé. Ahogy megcsiikordult a vaskapu, nagybátyámat kívül-belül elöntötte a forróság. Fehér padot látott, rózsalugast (kertészt is ad a párt), a széles üvegablakok mögött (egyelőre betörve) télikertet, érezte a parfüm illatát (Magdaléna kis üvegcséi Párizsból), és az unokáit látta, amint a hintáról kacagnak rá, amikor ő koradélután belép a kapun (hátulról éri a nap, mint a szerencsés embereket, akik óvják magukat a teljes megvilágítástól), így lesz minden délután, amíg föl nem költözik Pestre, miért ne, most ilyen idők járnak — miniszternek.

A lépcső éle töredezett, törmelék csikorog talpa alatt (Hja, az évek, micsoda évek!), beért a nagyszobába, ahol akkor csillárok fénylettek, a .tarokkozok belebújtak a kártyába, mert ilyet még nem hallottak, mióta a fülük kinyílt. A legszebb nemzeti szalag sem véd meg a fagy és a sár ellen. Ezt mondta akkor Pista bácsi, aki most fölnézett a lyukas tetőn átizzó égboltra, az emlékek meg a tervek egészen megbénították (Magdaléna, miniszter leszek, nagyobb, mint a Szentkálnayak !)/nem lépett el a lezuhanó gerenda elől. A fejére esett, mint Cyranónak. "v v

(Mint Ödön von Horváthnak, mondta H. Kiss. Azt az urat nem ismerem, felelte Z. Nagy, mindenesetre nem a legszebb halál. Ezen egy kicsit elméláztak).

A temetés után (minden párt képviseltette magát, az egyház is természetesen, szem nem maradt száraz. A demokratikus hazafi, aki már akkor is ... Megérte, hogy felvirrad az új idők szele ... Sajnos, ereje teljében, pedig ... A kötelesség áldozata, éppen népe és pártja, a kisgazdapárt érdekében buzgól- kodott, amikor lesújtotta a váratlan halál... Szegényebbek lettünk, de példája ... öt szónok beszélt, három a ravatalnál, kettő a sírnál.) azt gondoltam, na, itt nekem befellegzett. Ugyanis Zsarátnokon próbáltam kovácsolgatni szerencsémet Pista bácsi szárnyai alatt. Mindenesetre gyorsan átléptem a kisgaz4