Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Söptei István: Sugár Andor Sárvárról írt levelei
ményt jelentene a távlatokat, a túlélést illetően, mim valamelyik internálótábor, ahonnan az adott helyzetben az út csak valamelyik koncentrációs táborba, a megsemmisülésbe vezethet. A reményvesztettség mellett azonban érződik édesanyja és nővére iránti aggodalom, amely mély emberi humanitását igazolja. „... Még ici-picit néha fáj a talpunk de mindenen vígan röhögünk.” — írja. E mondata utal a DEF-en, illetve a toloncházban elszenvedett kínzásokra, szenvedésekre. Nyilván nem részletezhette a kihallgatások során elszenvedett megpróbáltatásokat, szenvedéseket. A „... vígan röhögünk ..papírra vetése családjának megnyugtatását szolgálta. A következő levél már Sárvárról íródott. 1944. május 11-én. Mielőtt e levelet ismertetnénk, úgy érezzük, röviden szólnunk kell a volt sárvári műselyemgyár területén létesített internálótáborról, amely ebben az időben a „Magyar Királyi Rendőrség Sárvári Kisegítő Toloncháza” elnevezést viselte. Az első hazai műselyemgyár használaton kívüli épületei a II. világháború idején sok szenvedésnek, emberi megaláztatásnak voltak tanúi. 1939 szeptemberétől itt létesült a lengyel katonai menekültek egyik legnagyobb magyarországi tábora.11 A lengyelek sárvári tartózkodásának idején, 1940 nyarán, itt nyert elhelyezést az „úgynevezett” „B” munkásszázadok egyike. „Az egyik ilyen B-század Sárváron volt. Ide 350 embert hívtak be. Ebből körülbelül 200 szociáldemokrata volt, a többi kommunistagyanús, nyilas és egyéb politikai felfogású”12 — olvashatjuk az egyik parlamenti interpellációban. A lengyel katonai tábor megszűnését követően 1941 júniusától több ezer jugoszláv kitelepített „otthona” lett a sárvári tábor.13 A német megszállást követően a jugoszláv menekültekkel párhuzamosan itt létesült a már fentebb említett kisegítő to- loncház is, ahonnan 1944 májusában mintegy 1000 internáltat indítottak Auschwitzba,14 köztük Sugár Andort, a szocialista képzőművészet egyik kiemelkedő hazai reprezentánsát. A művész Sárvárról írt első levele15 sok újabb adatot szolgáltat életrajzához: Sárvár, 1944. május 11. Drága Kedveseim! Tegnap elváltunk Zsuzsáéktól. ök mentek más felé mi meg ide jöttünk. Jól vagyok, egészséges. Lennének azonban újból kéréseim. Kérlek Ste- fikém küldd el póstán az oldalzsákomat, töltőtoll tintát, varró és stoppoló szert, W.C. papírt néhány levlapot, valamilyen simalapú füzetet, ceruzát s a Halláék levelében már említett borotvaszert (kés, fenő, szappan, ecset). Hetenként előreláthatólag fogok írni s ti majd értesítitek Zsuzsát s viszont engem a hogylétéről. Néha néha nekiengedhettek egy kisebb csomagot, amiben természetesen semmi zárolt nem lehet, tehát sem szalonna sem hasonló (zsír) hanem kis sütemény, kenyér, lekvár s hasonló. Semmi ok nincs arra, hogy a legkevésbé is megerőltessétek magatokat e téren. 1 csak néha jó egy kis hazai. Inkább, ha lehet, Zsuzsáéknak. És Drágáim nagyon vigyázzatok magatokra. Stefikém nagyon köszönöm mindkettőnk felszerelését mindjárt biztosabban érzi az ember magát ha bakancs van a lábán. Hétfőn megkaptuk. Igaz! Konzervet nem lehet küldeni, de a fentieken kívül túrót, sajtot és amit egyszer küldhették néhány kiló hagymát ha a posta fölveszi. Semmi egyebet ne küldjétek mint amit írtam. Stefikém! a belső konyhában a szekrény alján van egy gumi szandálom s valószínűleg a pincében lévő utazókufferben van a rövid térdnadrágom. Drágáim! Miattam legyetek egészen nyugodtak, de Zsuzsára gondoljatok s szeretnék róla hallani s Rólatok mindent őszintén. Anyus legyen egészen nyugodt. A mi lakásunk ügyét intézzétek legjobb belátás szerint s ha elvész minden az sem baj. Sok- sok-sok csók Banditól 475
