Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XXVI. (életrajzi esszé)
amerikai turnéra indul. Ám ezúttal az igazi szenzáció Jules Sellier, egykori francia ezredkürtös, aki 1918. november (111—én lefújta a világháborút, most pedig balkonjáról nézte a Besangon fölött úszó léghajót, kiesett és a kövezeten halálra zúzta magát. A Hangya-naptár így magyarázza a Páneurópa-tervet a „föld egyszerű népének” : „iBriand ... Európa gazdasági válságának magyarázatát abban látta, hogy az elszegényedett Európa nem tudja felvenni a versenyt a gazdaságilag mindinkább erősödő Amerikával szemben. Ezért aztán felvetette azt a tervet, hagy az európai államok alkossák meg a maguk szövetségét. Tervezetét meg- küldötte az összes európai államok kormányainak, de elgondolása sehol sem talált lelkesebb visszhangra ... Egyébként is — miként azt a magyar kormány a Briand-féle tervezetre adott válaszában kifejtette — minden néven nevezendő közeledésnek az alapja a békeszerződések revíziója.” A májusi Briand-memo- randum alapgondolata valóban az amerikai—angol—szovjet befolyás visszaszorítása és — laza politikai keretek között, érdekegyeztetésen alapuló gazdasági együttműködés segítségével — valamiféle „kis-Európa” kialakítása, benne a „fékentartott” Németországgal. Az „erőd” központja természetesen Párizs. De ez már nem Clemenceau és Foch „napóleoni” koncepciója: valójában deffen- zív utópia, reménytelen kísérlet, amelyet könnyedén buktat a német—olasz— brit diplomácia csapatjátéka. Tardieu gúnyos megjegyzése egészen pontos definíció: „Monsieur Briand, az ön politikája úgy halad, mint döglött kutya a víz színén.” A Ludovikán végéhez közeledik a tavaszi gyakorlati kiképzés. Folynak a versenyek, ünnepségek. Május 21-én, a lovasnapon Illy Gusztáv tüzérakadémikus halássza el a díjat bajtársai orra elől. 24-én ismét egy jubileum: ŰO éves a Leventekor, az akadémikusok önképzőköre. Erkel Hunyadi-nyitánya után előbb a nyelvgyakorló csoportok produkálják magukat, aztán Roediger Endre a saját, Avemária Brúnó pedig gróf .Haller Alfréd költeményeit szavalja. A dalosverseny után a „képzőművészeti .osztály mutatványa” következik: az alkotók Krúdy Ad ám — IMl-foen, kassai repülőtér-parancsnokként (hiába jelzi majd Bárdossynak, hogy a város bombázása nyilvánvaló provokáció —, Meidlinger András és a rajzban jeleskedő Oesterreicher György. Az est zárószáma a „katonapoéta” Rózsás százados már idézett Kard és toll című „kétrészes színpadi képe”, benne a „Névtelen hős” megelevenedő szobrával és a szarkofágból előtűnő Nagy-Magyarországgal... Május i2i8-án pedig kezdődnek a nyári kihelyezések: Oesterreicher György Hajmáskérre indul a tüzér osztállyal. Június 4.: .Trianon tizedik évfordulója. A képviselőházban Apponyi tartja a gyászbeszédet, az iskolák tornatermeiben az igazgató bácsik és urak szónokolnak, tetszés szerint cifrázva a „tanítók és népnevelő előadók használatára” gyártott sillabusz szövegét: „A trianoni szerződést önző érdekek sugalmazták ... A tűz, amit el akart fojtaná, hamu alá rejtett zsarátnok, mely előbb-utóbb lángra lobban. E szerződés a Kárpátok övezte négy folyam vidékét... megszaggatta, nyelvben, vallásban, világnézetben tőlünk idegen népeknek dobt^ oda martalékul, ők tobzódnak ma ősi hazánk kincses tátiházain. Dicsőséges múlt után szomorú jelen, de nem ejt kétségbe... Hőseink emlékművei hangosan hirdetik, hogy ,az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért’, s hogy eljön az idő, amikor értékesíteni lehet e nagy megpróbáltatások idejét.. 446
