Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

ben az utcai lámpa alatt a bárom kalapos úr az idegent bámulja bennem. Szemben a kéttornyú templom előtt beszélgető csoport. Ódon hangulatomat a templom belsejében fokozhatnám, vagy a császár és király látogatásától lelkesedjem a fehér nadrágos rendőrkordon hátterében lampionok, tarka girlandok, nemzeti lobogók alatt? Vajon hova tipeg a fehér íelöltős dálma? Bal kezében úgy fogja a napernyőt, hogy ujjaival hosszú szoknyáját a por fölé csíptetheti. Ütja nem az ácsorgó társaság (felé visz. Ezen a képen az ácsorgók, a sétapáloás jövőmenő urak a fotográfust nem veszik észre, hátat fordítanak. Annál inkább észreveszik a parasztasszonyok a Gyarmathy-téren, beállnak a képbe egymás mellé örök ünnepi pillanatra, karjukon piacozó vesszőkosár. Fantáziálhatnék, menynyibe került a tojáis, a tejföl, a túró, s a fűzfavesszőkasos szekér láttán, menynyibe kerül a krumpli, a kukorica, a gabona? Ha a mezítlábas legényke észrevenné, mi történik a téren, visszanéznie. Itt szekér, amott fekete hintó a járásbíróság előtt.

Láthatná iNemzetes Uram a város jövőjét, mikor én a múltját, s mindketten eltűnődhetünk.

Pesti lakásom első emeletén kilátásomat mai fényképekkel fedem el, kedvem szerint válogatom a celldömőlki utcákat, tereket. Ihol a kilencemeletes háztorony, a templomnál magasabb. Itt a Kemenesaljái Művelődési Központ. Mátis Lajols falubeli (barátom fantáziába a város közepére. Hosszú, sötétszürke kőláda, tele könyvvel, színielőadásra, képkiállításra, s mindenféle szórakozásra való termekkel. S mint ahogy ez a ház a népnek kinyílhatott, a szegény ács fia oda juthatott, hogy ide plántálja ezt az épületet. Jó tanuló, jó rajzoló gyerek volt a (barátom, de régen, mint az a mezítlábas suhanc, maradhatott volna