Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Ján Stacho: Szó (vers, Varga Imre fordítása), Alfa és ómega (vers, Tóth László fordítása)
3 A végtelen? A mérhetetlen csillaghullásban a férfi (elindulni a lábujjakkal, a lábbal kitapogatni az utakat!), az ábrándozó, ámokfutó férfi, ős-Adám ivadéka, megtalálta a földgolyó közepét! Anyám! 4 A törvények? Az élet: a világosság leszámítása (forog az éj fekete lemeze, csikorog a tű a csillagok vésetediben) ... az élet a tűz önbecsmérlése (szájtól szájig csak pengék vannak és csókok), íme a kozmikus képlet (elhalt sejtek a rózsában és az üszőborjúk hasában is), íme, a bolyongó kör kiszámolása. Ö, betlehemek megszentelt fénye! A kéz! 5 A kéz? De meddig, ó, meddig ér az erniber hatalma? (Hiszen senkim sincsen, aki kenyeret adjon, s arcomra téve illatos tenyerét, elcsendesítsen!...) „Túl rövid a karja, hogy kenyeret adjon . . .” (az évszakok, a nappalok és éjszakák, a világosság és gramofon-sötétség váltakozásában)! Vég nélkül fűit a dal köre, megérint... Hol végződik a kör (hol kezdődik)? 400 Tóth László fordítása
