Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - Császár István: Gyilokjáró (elbeszélés)
zetben, jónéhány pofont kaptam volna, amíg aláírom, hogy az Intelligence Service beszervezett ügynöke vagyok. És hiába érveltem volna azzal, hogy hiányos műveltségemnél tfogva legfeljebb az Uiniintelligence Service hivatalsegédeként kézbesíthettem volna levélbombát. Mert például a Kecskeméti ávó pincéjében, ahol szerencsére csak ifél napot töltöttem, még abban az időben is kissé félelmetes hangulat uralkodott. Nemez-papucs az őrök lábán, nemezszőnyeg a folyosón. Amint beléptem a pince vasrácsos ajtaján, átvett két őr és még ott a lépcső tetején odasúgta az egyik: „vetkőzzön le!” Semmi köszönés, üdvrivalgás, „hogy szolgál a kedves egészsége”, vagy más dzsentroid formaságok; „vetkőzzön le!”, de még ez sem parancs, még csak nem is sürgetés, csak suttogás a pincében. Én, mint született rab, nem kérdezősködtem, hanem vetkőztem. Az alsógatyámnál megálltam. „Azt is.” A két porkoláb gondosan átvizsgálta a ruháim minden varrását, miközben ott ácsorogtam méztelenül és tétlenül. Az ilyesmi valahogy kellemetlen. Elvégre civilizált társadalomban élünk. Hogy a fenébe jövök 'én ahhoz, hogy két rendesen felöltözött ember társaságában arcátlan fesztelenséggel meztelenül bámészkodjak? Tétlenül. Mert ugye ők lelki- ismeretesen dolgoznak, ón pedig ... én már akkorra megtanultam, hogy nem illik zsebretett kézzel bámulni, amíg más dolgozik. Na jó, a kezemet ugye nem tettem zsebre, mert a zsebem éppen náluk volt. Mindegy ... Félbeszakítom egy pillanatra Rév Zoli elmélkedését, mert az elbeszélés hagyományos szabályai szerint jeleznem kellene, hogy miként viselkedtünk mi ketten Franciskával. Azt mondhatnám erre, hogy sehogyan. iDehát végeredményben ott voltunk. Franciska változatlanul ott állt az ajtó előtt, két ‘kézzel fogva a vaskorlátot, Shakespeare Júliájaként, az erkélyjelenetben, én pedig ... hát gyűjtve a témát. Mi, írók, mindig gyűjtjük a témát, ezért érdemes elővigyázatosnak lenni velünk, óvatosan titkolódzni, hazudni. — Mindegy ... — mondta Rév Zoli. — Bevezették a cellámba ... Természetesen már felöltözve, zakón a legfelső gomb begombolva, satöbbi... Nedves, frissen mosott betonpadló ... a berendezés egyetlen, lábak nélküli deszkapriocs és a sarokban a kübli... Tudja Franciska, ez a toalettnek, a modern washout closet-nek egy korábbi változata, a különbség mondjuk annyi, mint egy nóprádió és a hi-fi torony között... Nekem az egyik anyósam után maradt egy ilyen néprádióm, amit körülbelül lÜSO-ben gyártottak ... Hát az még most is működik, de egy hi-fi toronyihoz, ha két éven belül nem kell szerelőt hívni, ükkor nagyon jó vásárt csinált Mindegy. Ha így folytatom, soha nem jutok el a paradicsomos káposztához. De előételnek nézzünk valami mást. Hozták az ebédet. Kecskeméten. Nesztelenül, mint a legelőkelőbb szállodában. Semmi csörömpölés, semmi bizalmaskodás a vendéggel. Egy csajkában paprikás krumpli, hozzá egy darab kenyér, de a kenyérnek az a szép göbölyded vége, a gyürkéje, a serdije... Mondtam, hogy nekem sokszor piszok szerencsém volt az 'életben. Evőeszközt ugyanis nem adtak, még egy kanalat sem. Később hallottam, hogy azért, mert korábban valaki kettétörte az alumínium kanalát és lenyelte . .. Ülök, ölemben a csajkával, és akikor eszembe jutott az anekdota Mátyás királyról, vagy valami szolgalegényrcl, aki furfangosan lakimározott, pedig nem adtak neki evőeszközt. Hála olvasottságomnak, bennem emberére akadt az ávó! Megettem a kenyér belét, a héjával pedig úri módon falatozni kezdtem. Felséges volt az a paprikás krumpli, mert nyár lévén, lecsósan készítették, zöldpaprikával és paradicsommal. A paprikát nem karikára vágták, hanem szép V alakú szele393
