Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Parti Nagy Lajos: garnidallam, papírdal, zsugor (versek)

PARTI NAGY LAJOS

garnidallam

tribün a rúzsos szárj h un yatban, létartó nagy drapériák mögött a lenyelt suhogás, eső folyik le csíkban, tengerig, maszatol csókos vafeotát, vastag, üleplő miríha-zaftot, e pipes garniszálló ablakát, (belátni most az ég alá, fondor homállyal megtintázkodom. a kávéfőző sompoly síziszegői (hagynak kicsit ^ az ablaknál időzni, rózsás szájnyugta ’ békés perce ez. esik, folyik le csíkban, málnaöntet, dagadtra ázik garnitükröm, miint dobra szórt bab messziről, püíffedt keretben taps ropog, amott a fellsötétlő mumszmosoly alól a (fúvószenekar kigyalogol, tenyere fényesül a csation, már álmában is összecsattan, holnap az anzix matt felén sorba áll újból kottajegyért, ünnep folyik, folyik le Csákban, lába leér a tengerig, mossa a fonesort (föld alá, mossa a szálloda alá. a mélyen úszó étteremben pávát filéznek, torka nyitva s a belsőség már kannaszám, fark tollai eligazítva, olyképp, hogy túlmutat magán; kopasztás bűzét ellegyezni kész. föltisztul így a felleges vidék s ellátni messzebb, Gamirung felé. hogy elhevert a horizont, (hegyek, megannyi gégeporc íraimlaniak a bőr alatt, hanyatthomály puderverésben, nyaktáji népalófutás. kevéske fényihez csippentve torkát, ki az, ki itt most szembenéz? kié e kékes duzzanás, kié a foncsorvasztett ablakon ki-beszivárgó rajzolat?, (mintha esőn át, rengő puderszámyakon át lehelne rám szemből az -állami postáról valaki s (égetne szájmeleg nyomna, írüníha titkos stemplit ütne nyakamba; kanna mélyén a pávanyelvnek hiába egy a hangja, eső folyik le -csíkban s tengerig, eső igen magasról, rózsás megafon leve gőzöl, míg én az ablaknál időzöm, ablakba, falba, vatotükörbe, mögém 'szakad a fekete, száll jegyrekotta, gamidafllam, ipástétomvaloer kamaszaim, pohárrá formált tenyérrel állok, üveggel beharapva szám.