Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Juhász Péter: Kolostorok, századok (tanulmány)

lála után szentté avatták. Ereklyéjét Szófiába, majd Magyarországra, később Tirno- vóba vitték, de Jakov krupniki püspök fiai 1469-ben újra a rilai kolostorban helyez­ték el. Ereklyéjét a zarándokok több kilométeres sora kísérte Tirnovóból a rilai ko­lostorig. A nemzeti szenthez a törökök által megszállt bolgár föld minden tájáról zarándokoltak, s ez növelte a népi-nemzeti összetartozás gondolatát. Életéről a középkoriban nyolc bolgár és egy görög nyelvű legendát írtak. Ezek­nek köszönhetjük, hogy viszonylag jól ismerjük életének és tevékenységének egyes mozzanatait, és a rilai kolostor megalapításának körülményeit. Rilai Szent Ivan Borisz fejedelem (852—889) uralkodásának utolsó éveiben szü­letett. Borisz személyében korának talán legnagyobb formátumú homo politicus-a ke­rült a bolgár trónra. Elődei — Aszparuh, Tervei és Króm kán — hódításai nyomán Bulgária a bizánci és a frank birodalommal együtt a három európai nagyhatalom egyike lett, s nemcsak a Balkán félsziget, de Európa életében is fontos szerepet ját­szott. Borisz uralkodását nem harcmezőkön aratott győzelmek tették nevezetessé. Ko­rán felismerte, hogy fegyverrel ugyan gyors, de csak múló sikereket érhet el. Ha­talmas és erős államát elődei kitűnően megszervezték, de hiányzott a belső egység, amely egységes néppé olvaszthatta volna az egymástól eltérő nyelvű, hitvilágú, szo- kású és kultúrájú bolgár-törököket és szlávokat. Borisz fejedelem a fegyverek erejével létrehozott országot államfői bölcsesség­gel és diplomáciai ügyességgel szilárdította meg. Mivel az állam eltérő kultúrájú és hitvilágú etnikai elemeiben csupán a politikai egység nem ébreszthette fel az egy­séges népi összetartozás gondolatát és érzését, belátta, hogy a pogány dualizmust a közös keresztény istenbe vetett hittel kell felcserélni. Eleinte arra gondolt, hogy a kereszténységet — Német Lajos közvetítésével — Rámától fogja felvenni, mert tud­ta, hogy a hatalmas patrónus annál jobb, minél messzebb van. Egy-két főembere már át is tért a római kereszténységre, amikor váratlan fordulat állt be. A bizán­ciak épp ekkor — 863-ban arattak döntő győzelmet az arabokon és így fegyverei­ket a bolgárok ellen tudták fordítani. A bizánci császár sorsdöntő fontosságúnak vélte elszakítani Bulgáriát hatalmas frank szövetségesétől és rákényszeríteni arra, hogy a kereszténységet az ő révén vegye fel, hogy ezzel végképp kiszakítsa a nyugati kultúra vérkeringéséből. Bulgáriában ekkor súlyos aszály pusztított és nagy éhínség volt, a nép annyira legyengült, hogy Borisz a bizánciaktól súlyos vereséget szen­vedett. III. Mihály a béke fejében azt követelte, hogy a bolgárok bizánci papok ke­zéből vegyék fel a kereszténységet. Borisz számára nem volt más kiút, békét kötött és elfogadta államvallásnak a kereszténység keleti ortodox formáját. A bolgár-török arisztokrácia azonban hallani sem akart az új vallásról, ami érthető is, hiszen a ke­reszténység keleti ortodox formája Bizánc vallása volt, mely ellen már két évszá­zada élet-halál harcot vívtak. Mikor Borisz megkeresztelkedéséről a bojárok tudo­mást szereztek, fellázadtak. Borisz a lázadás 54 bolgár-törtök vezetőjét egész nem­zetségével együtt kivégeztette. A szlávság viszont, mivel nagy része már korábban is keresztény volt, nem mutatott nagyobb ellenállást a keresztény vallással szemben. Az új hit terjesztésében Borisz tehát elsősorban szláv alattvalóinak támogatására szá­mított. Ez a körülmény rendkívül megnövelte a szlávok szerepét az államappará­tusban. A kereszténység felvételével létrejött a bolgár egyház. Borisz tisztában volt az­zal, hogy Bizánc a kereszténység terjesztésében csupán eszközt lát saját hagemóni- kus törekvése megvalósítására, ezért megkísérelte kiépíteni a független bolgár egy­házat. E célból néhány éven át tárgyalt mind a római pápával, mind a konstantiná­polyi pátriárkával, ki akarva használni a köztük folyó éles versengést. A bolgár egy­ház teljes függetlenségét azonban Borisz nem érte el, azt csak fia, Szimeon vívta ki két és fél évtized múlva. A 870. évi konstantinápolyi egyházi zsinat még úgy dön­tött, hogy a bolgár egyház a konstantinápolyi pátriárka fősége alatt marad. A bol­gár egyház élére érsek került. A kereszténység felvételével a «bizánci befolyás erősödött Bulgáriában. Görög 351

Next

/
Thumbnails
Contents